Leírás: Az interjúalany beszél arról, hogy apját a második bécsi döntés idején besorozták, és Máramarosban töltötte szolgálatát, majd 1944-ben a Nyírségbe költöztek (0:07). Mesél arról, hogy édesanyja és nevelőanyja is megmenekült attól, hogy a szovjet katonák megerőszakolják (2:17). Elmeséli, hogy már 1953-ban azt olvasta egy röplapon, hogy a Nyugat segíteni fog (4:16). Beszámol arról, hogy 1953 óta részt vett egy ellenállási mozgalomban (5:50), mesél az 56-os forradalom kezdetéről Debrecenben (7:23), arról, hogyan kísérelte meg a disszidálást, de az ávósok elkapták barátjával együtt, azonban el is engedték őket (9:41). Elmeséli, hogy az ávósnak tett ígéretükhöz híven egy ideig kelet felé mentek, majd ismét elindultak nyugat felé: részletesen beszél a disszidálásukról (13:46), majd arról, hogy barátjával kerestek egy idős embert, akit apjuknak nyilvánítottak, és Linzbe vitték őket, mint családot (22:05). Elmondja, hogy egy magyar internátusban laktak barátjával, és homoszexuálisnak minősítették őket, de végül a nevelőt dobták ki, aki megvádolta őket (25:05). Kitér arra, hogy érettségi után a mainzi egyetemre került (29:41), beszél első magyarországi útjáról (30:58). Megemlíti, hogy utólag tudta meg, hogy be akarták a kádári titkosszolgálatok szervezni (33:35). Beszél arról, hogy a magyar emigráció nagyon megosztott volt, melyet elsősorban az 1945-ös és az 1956-os emigránsok között húzódó törésvonal határozott meg (34:08). Mesél arról, hogy 1957-ben a nevében megjelent egy cikk a Népszabadságban arról, hogy SS-tisztek nevelik az emigránsokat Németországban (37:55).