Az interjúalany beszél II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a háborút követő szlovák-magyar lakosságcseréről és ennek valamint származásának a tanulmányaira gyakorolt hatásáról. Elmondja, hogy hogyan jutott be a végül a felsőoktatásba, és milyen emlékeket őriz az 1956-os szegedi eseményekről. 0:08--születés, család; 0:40--II. világháborúval kapcsolatos emlékei, hogyan érkezett meg a front a községbe, mit ettek az emberek a háború alatt, milyen kapcsolatba került a partizánokkal; 10:02--hogyan alakul meg a nyilaspárt a faluban, hogyan próbálják az apját beszervezni, majd hogyan próbálják meg kicsivel később a nyilaspárt szervezői megszervezni a helyi kommunista pártot; 12:18--iskolái a háború alatt és után, miért hagyja ott az iskoláját, ami a háború után szlovákká lett; 14:50--hogyan hatott rájuk a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény, hogyan szöktek át a határon, hogy tanulni tudjanak Magyarországon, hogyan kerültek Hódmezővásárhelyre; 19:05--hogyan hat a származása a tanlumányaira, továbbtanulására, hogyan sikerült végül mégis továbbtanulnia és elhelyezkednie; 21:42--élményei Sztálinváros felépítéséről; 27:45--hogyan jutott be végül a felsőoktatásba; 30:00--esküvője, házassága; 33:58--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről, a nemzetőrség megalakításáról

Az interjúalany beszél a családjáról (0:15), második világháborús emlékeiről (0:49), arról, hogy két testvérét is elvitték málenkij robotra (5:43). Beszámol a padlássöprések, beszolgáltatások, kuláküldözések időszakáról (8:19), édesapja megszégyenítéséről (16:40), arról, hogy egyszer már összecsomagoltak, mert azt az információt kapták, hogy kitelepítik őket, de végül az édesapja idős korát figyelembe véve ettől eltekintettek (21:45).

0:00 a cserkészet eredetéről mesél, és arról, hogy hogyan került be a cserkészmozgalomba, különböző túléléshez szükséges dolgokat tanulnak, sokat túráztak 3:18 a háború után 1948-ig megmaradt a cserkészet, akkoriban nem voltak edényeik, vagy sátraik, mert a háború elvitte őket 4:09 az édesapja harcolt az első világháborúban, orosz katona volt, és a hadifogság után Magyarországon telepedett lett 6:21 1945-ben, mikor elfoglalták Gyöngyöst, az édesapja után az orosz állampolgárságot is elvállalhatná, de nem teszi, nem éri emiatt retorzió, édesapja a világháborúban tolmácsként dolgozott 11:20 a szovjet katonák nem nagyon tisztelték a törvényt, sok volt az atrocitás, dugdosták előlük a lányokat, mesél a Gyöngyös körüli harcokról is 15:11 a német megszállást alig vették észre, a szovjet megszállásnak sokkalt több nyoma maradt, ugyanakkor a zsidók, akik ott laktak, sárga csillagot viseltek 17:40 a zsidókat azonban 1944 május elején kiköltöztették, az édesanyja zsidó házakhoz járt mosni, de ezt szintén megtiltotta egy rendelet 20:58 a közelben volt a gettó, mesél arról, hogy sorrendben hogyan történt a zsidóság ellehetetlenítése, a gettóba bejárt dolgozni, de titokban 24:19 1944-ben felkerült Pestre, a nagynénjéhez vitt élelmet, átélt Budapesten is bombázást is, ami sokkal erősebb volt, mint a gyöngyösi 29:59 a háború után alig volt élelem 31:15 a Rákosi-korszakban a kinevezett emberek üldözték el a korábbi szakembereket, Gyöngyösön a hatalom a keresztény egyesületeket üldözte, Kis Szalézt és a KEDIM nevű egyesületet gyilkossággal vádolták meg 37:59 1956-ra emlékezik vissza 40:32 a megtorlás idején összeszedték az embereket, elvitték őket, gyakran csak a rosszakaróik feljelentése miatt