Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogy a román tisztviselők nem voltak hajlandók szót érteni édesanyjával, mert ő nem beszélt románul (0:10). Beszél arról, hogy 18 éves korában elvitték a Szovjetunióba málenkij robotra (2:55). Elmeséli, hányan voltak, és azt, hogy ő nem fázott, mert a bátyja sok meleg ruhát hozott (4:38). Szól arról, hogy a környéken élő oroszoknak sem volt semmijük (7:10), valamint beszél a munka jellegéről, és arról, hogy a fertőtlenítő után a ruhájuk még tetvesebb volt, mint korábban (8:55). Elmeséli, hogy egy alkalommal kigyulladt a férfiak tábora, az oltás után pedig az oroszok a férfiakat vádolták a felgyújtásával (11:00). Szól arról, hogy a családjával két és fél év után tudott levelet váltani, arról, hogy az orosz katonák nem bántották (12:28). Szól arról, hogy a higanybánya kikezdte a férfiak egészségét, valamint arról, hogy néhány nőnek nehéz volt visszatérnie, mert a férje már újranősült (13:52). Szól arról, hogy ő miként kezdett új életet itthon (18:20), valamint a tábori egészségügyről, és arról, mikortól számított valaki hivatalosan betegnek (18:53). Beszél a tábori életről, a halálesetekről és a temetésről (19:20). Visszatér arra, hogy miként szedték össze az oroszok a sváb lakosságot 1945-ben, és arra, hogy az ismerősök sem tudtak egymásnak segíteni a táborban (21:50). Végül arról szól, hogy a férje miként szökött el a frontról, és miként bújkált a házukban a csendőrök elől (24:10).

Az interjúalany arról mesél, hogy hogyan vitték el őt és családját 1950-ben a Hortobágyi kényszermunkatáborba. Mesél a tábori mindennapokról, az őket ért megpróbáltatásokról, a szabadulásukról, illetve későbbi sorsáról. 0:17--mi volt a kiköltöztetés oka, hogyan viszik el őket, mik az elszállítás következményei 4:08--milyen volt a barakk, ahol laktak, milyenek voltak a körülmények a táborban, mit dolgoztak a szülők, milyen túlélési stratégiáik voltak 10:05--milyen volt a szabadulás, hová kerültek ezután, mit dolgozhattak utána, hogyan érintették őket a későbbi intézkedések (pl. téeszesítés), hol tudott továbbtanulni ő, illetve a bátyja 14:25--kiket vittek el a családból, milyen idősek voltak ekkor 15:00--milyen játékaik voltak a táborban, milyen ünnepeket tudtak itt megtartani, milyen atrocitások érték őket az őrök részéről, hogyan segítettek egymásnak 18:27--a szabadulásuk körülményei 19:55--hogyan élik meg utólag az eseményeket, mi maradt meg a vagyonukból, milyen későbbi nehézségekkel kellett szembenézniük, kikre haragszik a leginkább

Az interjúalany beszél a két világháború közötti Kárpátaljáról, családjáról, életviszonyaikról , az oktatásról és a hitéletről (0:36). Elmeséli, milyen örömteli volt a magyarok bevonulása 1939-ben (6:30). Szól a II. világháború kitöréséről és a sorozásokról (12:15). Szól arról, hogy a magyar katonák átvonulása során hogyan lőtték meg véletlenül (14:22). Említi a magyar férfiak kényszermunkára szállítását (23:08, 29:22) és a zsidók elhurcolását (24:35). Beszél a mezőgazdaság átalakításáról 1945 után (26:47), illetve arról, mit hozott a szovjet uralom, például a református vallásgyakorlás szempontjából (30:08).