Az interjúalany 1933-ban szeretett Ősiben (Veszprém megye). 1946-ban került a veszprémi piarista iskolába. Beszél az internátusabn töltött diákéveiről. Már ekkor tudta, hogy pap szeretne lenni. 1948-ban az iskolát államosították, de a tanárok maradtak. Később az esztergomi ferences gimnáziumba került. (07:24) 1953-ban kezdte el az ELTÉ-n a kémia-fizika szakot. A harmadik évet kezdte volna meg, amikor elhurcolta az ÁVH, mivel hittant is tanított. A vád az államrendszer elleni izgatás volt. (12:06) Elmondja letartóztatásának a körülményeit. A könyvtárban megfigyelték, este elfogták. Kihallgatásán váltakoztak a fenyegetések és a szabadságot felajánló ígéretek. Részletesen beszél kihallgatásairól, nem tört meg. Nyolc hónapot töltött fogságban. Nem verték meg, "csak" lelkileg kínozták. 1956. szeptember 19-én helyezték szabadlábra. (20:40) A forradalom alatt szülőfalujában volt. 1957 januárjában folytathatta az egyetemet, de már vegyész szakon, 1959-ben diplomázott. Dolgoznia kezdett, közben teológiát tanult. (22:38) Krakkóban a későbbi II. János Pál pápa segédpüspöke szentelte pappá. A rendszerváltoztatás után vállalhatta fel nyíltan, hogy felszentelték. (27:20) 1992-ben segédkezett a gödöllői premontrei gimnázium újraindításában, azóta is itt dolgozik. Nem tanít, a műszaki- és pénzügyeket intézi. (29:10) 1973-ban titokban lépett be a premontrei rendbe. Elmondja, hogyan tudta tartani a kapcsolatot paptársaival a Kádár-korszakban. (32:00) Már 6-7 éves korában tudta, hogy pap lesz. A ministrálás, a kollégium-igazgató atya ás a piarista tanárok nagy hatást tettek rá. (35:04)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. (01:00) Elmondja iskolás éveit, munkáit, családalapítását. (03:36) Beszámol az 1956-os eseményekről. A forradalom kitörésekor kórházban volt második gyermekének születése miatt, itt jutott hírekhez. Reménykedett a pozitív változásokban. (10:18) Elmondja a tétszentkúti TSZ 1959-es alapítását, a szövetkezet működését, az ott végzett munkáját. (12:14) Beszámol a helyi közlekedés nehézségeiről. (15:32) Beszél a Kádár-korszak falusi mindennapjairól. (20:32) Az interjúalany véleménye szerint a rendszerváltoztatás nem hozott igazi változást. Összehasonlítja a Kádár-korszakot a rendszerváltoztatás utáni évekkel. (28:54)

Az interjúalany beszél családjának II. világháborús emlékeiről (0:13), külön kitérve Sopron bombázására (2:18). Elmeséli, hogy mikor édesapja visszatért 1951-ben a hadifogságból, nem ismerték meg az állomáson (5:18). Beszél arról, hogy a horvátnak jelentkező kópháziak korábban hazajöhettek Titó közbenjárása miatt (07:45). Szól arról, hogy édesapja hogyan esett hadifogságba a Donnál, és milyen volt a tábori élet az Urál lábánál (8:54), majd arról, hogy miként zaklatták édesapját hazatérése után és hogyan lépett be a TSZ-be (15:22). Beszél 1956-os emlékeiről, és arról, mennyire kiürült a település, ahogy a fiatalok mind disszidáltak (16:42). Felolvas egy 1950-es levelet, amit édesanyja írt Rákosinak, hogy segítse elő férje hazatérését (20:50). Beszél arról, hogy horvát anyanyelvét elfelejtette az iskolában, majd később hogyan tette le a nyelvvizsgát (23:40). Arról is szól, hogyan volt lehetősége kiutazni Horvátországba, milyen élmények érték ott, és hogyan próbálták meg az ottaniak rábeszélni, hogy települjenek át (26:38).