Az interjúalany 1920-ban született Kocson (Komárom-Esztergom megye), de 1 éves korában elköltözött a család Dunaalmásra. 15 éves korában itt lett kisbíró. Ő hirdette ki a rendeleteket. Ezután villanyszerelő-inasként dolgozott. (08:24) 21 éves korában, 1941 márciusában behívták sorkatonai szolgálatra. Október 5-én jött a behívója a komáromi II. huszárszázadba. Elmondja milyen kiképzést és felszerelést kapott. Mivel villanyszerelő volt, átirányították Ceglédre rádiósiskolába. (16:14) Társaival együtt délelőtt lovas-, délután rádióskiképzést kapott. Beszél a magyar katonaságnál használt rádiókról, azok teljesítményéről. (19:56) 1 évet töltött a keleti fronton, de viszonylag jó sora volt. Mindig a tábori konyha és a tisztek közelében voltak a rádiósok, így nem éheztek és nem voltak közvetlenül a front közelében. (22:52) Kormányzói rendelet alapján 1942 októberében hazatérhetett. (24:12) Beszél arról, hogyan értesült a Don-kanyari katasztrófáról. Visszaemlékezése szerint hatalmas probléma volt, hogy a Don-kanyar mögötti erdőt nem fésülték át, így a hátukban maradtak partizánok, akik az áttörésnél hátba támadták és bekerítették a magyarokat. (28:06) Az interjúalany nem találkozott orosz katonákkal, 50-100 km-rel volt a front mögött. Néha azonban szemtanúja volt a partizánok ellen vívott harcnak. Véleménye szerint azért nyerték meg az oroszok a háborút, mert a tengelyhatalmak csapatai túl gyorsan haladtak előre és sok ellenséget hagytak a hátukban. (32:02) Beszél arról, hogyan szállították őt társaival és lovaikat, milyen volt egy átlagos nap a katonai táborban. (37:50)

Az interjúalany 1924-ben született Bodméren (Fejér megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Fiatalon a helyi református lelkésznél szolgált cselédként. Apja megbetegedett, ezért otthon kellett a ház körül dolgoznia. (01:26) Beszél a II. világháború végén az orosz megszállásról. Bujkálniuk, menekülniük kellett, szinte mindenüket elrabolták a szovjet katonák. (03:02) Az interjúalanynak 6 gyermeke született. Legkisebb lánya 17 éves korában meghalt. 14 évig volt tanácstag. (04:26) Az interjúalany katolikus, férje református, de sem ő, sem családja nem vallásos. (06:42) Sokat dolgozott a TSZ-ben: állattenyésztéssel majd kertészkedéssel foglalkozott. (07:32) Beszél a tanácsban végzett munkájáról, a mindennapi életről. (08:28) Elmondja milyenek voltak az életkörülmények a II. világháború után. (09:44) Véleménye szerint a kommunista rendszer jobb volt, mint a jelenlegi. (12:00) Beszél a falusi hagyományokról, ünnepekről. (13:40) Tanács-, szövetkezet- és TSZ-tagként 9 országban járt külföldön. (16:50) Beszél arról, hogyan lett egyre jobb az életszínvonal (mosógép, telefon, TV, gáz). (17:52) Férje bányában dolgozott. (18:40) Beszél a nyaralásokról. (20:34) Beszél az orosz megszállás menetéről. (22:18) Visszaemlékszik, hogy a háború előtt a térségben nagy Esterházy birtok volt. (22:50)

Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban. (00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.