Az interjúalany beszél családjáról, 1929-ben Kanadába vándorolt apjáról (0:11). Rátér arra, hogyan választották ki a Horthy-korszak tehetségmentő alapja keretében továbbtanulásra, majd arra, hogy ezt hogyan hiúsította meg a háború (1:45). Szól arról, miként ment nyugatra a háború elől (2:45). Elmeséli, hogyan fejezte be tanulmányait, és hogyan alakult, hogy nem látogathatták meg édesapját soha (4:48). Beszél az FKgP újraalapításáról és az egyéni vállalkozáson alapuló szövetkezetek létrehozására való kísérletről (07:45). Elemzi az Észak-Amerikába történt kivándorlás okait és következményeit (12:08), majd feleleveníti a földkérdés történetét 1945-től a markazi TSZ 1961-es megalapításáig (14:30). Szól a rendszerváltoztatás utáni kárpótlás visszásságairól, és ezeknek a kiigazítási lehetőségeiről a helyi összefogás segítségével (17:28). Az agrárium mai helyzetét is elemzi (20:10), valamint összehasonlítja a 2008-tól kezdődő és az 1929-es világgazdasági válságot (21:06). Feleleveníti katonai szolgálatát (24:14), majd arról beszél, hogyan érintette az 1956-os forradalom a családját (25:18). A Nemzeti Parasztpárt helyi jelentőségéről és ’45-ös helyi eredményéről is szól (26:40). Végül bérmaapja háborús bűnösségi peréről és felmentéséről szól (26:40).

Az interjúalany beszél katonaéveiről a II. világháborúban (2:31), külön rátérve a légitámadásokra (11:28), és a németországi zsidók helyzetére (13:47). Hosszan mesél egy bírósági ügyéről, letartóztatásáról, ami jól jellemzi az ötvenes évek világát (21:25). Később a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket jellemzi (35:18).

A riportalany debreceni kereskedőcsalád leszármazottja, akinek családja 1944-ben költözött át Pécsre. Szól arról, hogy édesapja három évig volt hadifogságban (3:00-ig). Elmeséli, hogy a háború után Pécs csaknem összes általános iskolájában tanult (7:18-ig). Meghatározó élmény volt számára, hogy iskolás korában több pécsi képzőművész tanította (10:53-ig). Mesél katonai szolgálatáról, elmondja, hogy katonaévei alatt lehetősége volt képzőművészettel foglalkoznia (17:32-ig). A pécsi Művészeti Szakközépiskolába Bizse János hívta tanítani 1962-ben. Elmondja, hogy milyen okai voltak az iskola létrehozásának (21:18-ig). Felidézi milyen volt a helyi képzőművészeti élet az 1960-as években, milyen lehetőségei voltak a kor alkotóinak (25:18-ig). Beszél a korszak morális problémáiról (35:50-ig). Szól a Pécsett kibontakozó szellemi pezsgésről. Elsőként a Pécsi Nemzeti Színházban Németh Antal és Eck Imre irányításával megvalósult törekvésekről beszél (39:38-ig), majd szól a Bóbita Bábszínház jelentőségéről (44:11-ig). Mesél a Bécsy Tamás vezetésével meginduló amatőr színházi életről (45:48-ig). Elmondja, hogy a helyi politikai elit támogatta a művészek törekvéseit, mert büszke volt ezekre (52:02-ig). Végezetül szól a Villányi Művésztelep megalakulásáról (56:50-ig).