Az interjúalany beszél gyerekkora nehéz körülményeiről (0:25), tanulmányairól (2:00), majd hosszasan részletezi második világháborúval kapcsolatos emlékeit, beszél a bombázásokról, cserekereskedelemről, férje elfogásáról (5:42). Mesél a téeszesítésről (27:18), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (28:55), a cselédek öröméről „felszabadulásuk” után (30:25), beszél Rákosi Mátyásról (31:26), Kádár Jánosról és a Kádár-korszakról (32:01), férje munkájáról (32:33), gyerekkori munkáiról (33:55), a Horthy-korszakról (35:14).

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:20), valamint arról, hogy édesapja azért lépett be a TSZ-be, mert őt fenyegették meg az iskolából való kicsapással az agitátorok. Később édesapja idegösszeomlást is kapott emiatt (1:36). Szól arról, miként telepítették ki édesanyja szinte teljes családját és édesapja bátyját németségük miatt, és hogyan zárták ezért börtönbe egyik nagynénjét, és őt hogyan látogatták (3:26). Szól szülőfalujáról, az ottani németségről, és arról, hogyan fogadták be a betelepítetteket (9:30). Szól a búcsújárásról, a hitéletről, valamint arról, hogyan tüntették el a vallás jelképeit az iskolából az 1950-es években (12:30). Beszél a II. világháborúról, édesapja voronyezsi sebesüléséről, arról, hogy édesanyjáék élelmet adtak egy éhező pesti családnak (16:20). Elmeséli, hogy nagyapja nővérét és a keresztanyját málenkij robotra vitték az oroszok Groznijba (21:15), majd édesapja háborúból való hazatérését a sérülés miatt, valamint a családtagok hadifogságáról (24:12). Visszatér a kitelepítésre, például arra, hogy a szovjet zónába telepített rokonai az első adandó alkalommal átmentek nyugatra, valamint arról, hogy milyenek voltak a marhavagonok, amiben szállították őket és mit vihettek magukkal (27:20). Arról is szól, hogyan érkeztek meg a rokonai Stuttgartba, ahol nem volt semmijük, így nagyon nehezen tudtak új életet kezdeni, de szorgalommal sikerült felépíteni új életüket (35:30).

0:00 családi háttér, gyermekkor 2:33 1944-től kezdve érezték a háború komolyabb jeleit, a falu felett átrepültek a gépek, 1944. dec. 6.-án kapott Sopron egy szőnyegbombázást, a nővére alig tudta túlélni a támadást 3:53 Sopronkőhidán voltak politikai elítéltek, és más elítéltek is; voltak közöttük olyanok, akik kijöhettek a családokhoz dolgozni, hozzájuk is kijött egy, de egy idő után ez tilos volt a raboknak 6:08 1944 telén rendkívül hideg volt, nagy hóviharokkal, az utakat kéziszerszámos zsidókkal tisztíttatták, néha vittek nekik élelmet 9:27 1944 karácsonyán az ünnepi vacsorát szakították meg a szirénák, és hallatsz, ott a fegyverropogás, tavasztól pedig rengeteg menekültet láttak átmenni a határon, de látták a sárga csillagos gyalog menetelő zsidók tömegét is, és politikai elítélteket is 13:39 a nők nagyon féltek az orosz front átvonulásától 15:15 végül ők sem maradtak, hanem egy teherautón mentek nyugat felé, rengeteg menekültet láttak az utakon, őket egy repülőraj végiggéppuskázta 17:57 a front elől menekültek, de az utolérte őket, egy kis osztrák vendéglőben húzták meg magukat, ott a német katonák megölték az oda húzódó orosz katonákat 20:37 a front átvonulása után lementek a közeli faluba, ahol egy iskolában húzták meg magukat 23:20 ismét felmentek a vendéglőbe, de a nőket elcsúfították, nehogy megerőszakolják őket 25:31 gyalog, falvakon keresztül jöttek haza egészen Sopronkőhidáig, de oda nem mehettek be, mert mindenkit kitelepítettek 26:53 a háború után az orsolyita apácákhoz íratták be a szülők, de az épüeltben pl. nem voltak ajtók, ablakok, hanem bedeszkázták őket 28:22 1948-ban kitelepítették Sopronból a németeket, megrázó volt látni az emberek kitelepítését, az anyai nagyszüleit is kitelepítették, pedig a nagymamája ágyban fekvő beteg volt, elmeséli a kitelepített németek sorsát 34:02 a háború utáni idő nehéz volt, óriási infláció volt, amit tetézett az élelemhiány