Az interjúalany beszámol édesapja második világháborús tragédiájáról (1:14), szegedi háborús élményeiről (5:26), Kodály Zoltán fogadásával kapcsolatos történetéről (12:48). Beszél arról, hogyan élte meg a Rákosi-rendszer időszakát (18:54), mesél Szeged háború utáni újjáépítéséről (20:48), nagybátyja családjának kitelepítéséről (23:42), az 1956-os szegedi eseményekről (25:19), arról, hogy miért nem engedélyezték, hogy belépjen a KISZ-be (27:53). Megemlíti az '50-es években uralkodó légkört (31:13), és a lakásuk fölött elszállásolt szovjet katonákkal kapcsolatos emlékeit (33:33), végül a pedagógusok '60-as évekbeli lehetőségeit (39:33).

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

Az interjúalany 1941-ben született Hosszúpályiban (Hajdú-Bihar megye). Szülei földműves parasztok voltak, a kommunisták kuláknak nyilvánították őket. Édesapja 1950-ben elhunyt, két testvére született. (01:54) Emlékszik arra, hogyan bombázták Debrecent 1944-ben. A kommunista hatalomátvétel után a beszolgáltatások miatt rendkívül nehéz helyzetbe került a család, a körülmények csak a Kádár-korszakban javultak. (04:24) Az 1956-os forradalom csak kevéssé érintette, részt vett a debreceni tüntetéseken. (05:24) Amikor javult volna a helyzet, 1959-ben elkezdődött a környéken a TSZ-esítés. Eleinte nagyon rosszak voltak a TSZ-ben a körülmények. Aki nem akart belépni, azt megverték, kényszerítették. Véleménye szerint a rendszerváltoztatás előtt már jól működtek a TSZ-ek. (09:14) Elmondja, hogy sorkatonai szolgálatát 1961-ben Orosházán kezdte határőrként, de később szakácsképzőbe került és Beregböszörménybe helyezték. Itt ismerte meg feleségét, akit 1963-ban, nem sokkal leszerelése előtt vett el. (10:26) Visszaemlékezik nagyszüleire, mivel apja korán meghalt, nagyapja tanította a ház körüli munkákra. (11:56) Véleménye szerint a jelenlegi rendszer rosszabb, mint a Kádár-korszak, mert sok a munkanélküli és a fiatalok nem tanulnak fegyelmet. (15:20) Az interjúalany 1972-ben költözött be Debrecenbe. 28 évet dolgozott itt a húsiparban, betanított munkásként húst darabolt. Részletesen beszél munkájáról. (20:26) Elmondja milyenek voltak gyermekkorában az iskolai körülmények. Kötelezően volt úttörő. (23:50) Szenvedésekkel teli élete volt, de hiányt nem szenvedett semmiből. Felnevelt két gyermeket, nyolc unokája van. (24:48)