Az interjúalany 1940-ben született, gyerekkorában tanyán élt. 5 évesen élte meg a front átvonulását. A szovjet katonák erőszakosak voltak a nőkkel, elvették a javakat, jószágokat. (02:00) Elmondja emlékeit az iskoláról, a tanyasi munkákról. (06:22) Nem tanulhatott tovább, otthon kellett dolgoznia. Tánciskolába járt, ott ismerkedett meg kulák származású férjével. Titokban tudtak összeházasodni. (07:30) Vallásos neveltetést kapott, mai napig tartja vallását. (08:28) Beszél a korabeli szórakozási lehetőségekről: a bálokról. A hétköznapok munkával teltek, csak vasárnap nem dolgoztak. (09:10) A Rákosi-korszakban mindent elvettek a parasztoktól, nagyon rosszul éltek. (10:04) Először a család saját földjén dolgozott, majd a téeszesítéskor mindent (ház, föld) elvesztettek, a pécsi TSZ-ben tehenészként kezdett dolgozni férjével 1960-ban. 1964-ben visszavásárolhatták korábbi házukat, teljesen tönkretett állapotban. (12:04) Beszél munkákról, mindennapokról, a tanyasi életről. (13:48) Makó környékére csak a hírek jutottak el az 1956-os forradalomról. (15:02) Beszél egy átlagos tanya, iskola, táncház működéséről, a korabeli divatról. (20:56) Elmondja a beszolgáltatások menetét. (24:38) Összehasonlítja a Rákosi- és Kádár-korszakot. Kiemeli a párttagok előnyös helyzetét. (28:20) Beszél a Kádár-korszak ifjúságpolitikájáról, az úttörőmozgalomról és a vallásos fiatalok ellehetetlenítéséről. (29:24) Beszél a kommunista ünnepekről. (30:30) Sokan disszidáltak az országból, az interjúalany rokonai közül is többen. (32:50) Beszél a rendszerváltoztatásról. (33:12)

Az interjúalany bemutatja egy 50 holdas, zalai parasztcsalád életét a Rákosi-rendszer előtt, majd részletesen beszámol a család Hortobágyra telepítéséről (ez az első kitelepítési akció során történt), valamint a Kócspusztán eltöltött három évről. Interjúalanyunk beszél a hétköznapi létbe való visszailleszkedéséről. Szemlélteti saját tapasztalatai alapján az '50-es évek közepén zajló iparosítás jellegzetességeit Tatabánya és Oroszlány vidékén.

Pohankovics János gyerekfejjel élte meg a II. világháború éveit Kiskőrösön. Édesapja megjárta Don-kanyart, ő maga szemtanúja volt a kiskőrösi zsidók gettóba költöztetésének, majd a zsidó lakások kifosztásának. Látta a település határában lezajlott szovjet-magyar ütközet áldozatait. A szovjet megszállást nem élte meg tragikusan, mert a szlovák lakosság szót értett az oroszokkal, és hozzájuk magas rangú tiszteket szállásoltak be, akik megvédték őket az erőszakoskodóktól. (00:00-02:00) a csalás bemutatása, a háború negatív hatása az üzleti forgalomra; (02:00-08:42) a zsidóság gettósításával és deportálásával kapcsolatos emlékek; (08:42-19:00) harcok Kiskőrös határában, a harc nyomainak látványa; egy orosz katona dühöngése a holttesteken; sebesült édesapját ellátták, mert tudott szlovákul (19:00-22:10) tábori levelezőlap, amit apjának írt a Don-kanyarba; (22:10-42:38) a családhoz beszállásolt oroszokkal kapcsolatos anekdotikus emlékek, "idill" és veszélyes helyzetek.