Az interjúalany beszél arról, hogyan kerültek Pusztaszabolcsra (3:11), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a házuk lebombázásáról, a húga sérüléseiről (4:13), a szovjetek bejöveteléről (9:02), a háború utáni újrakezdésről (12:09). Mesél az ötvenes évekbeli emlékeiről, a földjük kollektivizálásáról (13:45), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (15:27), munkájáról, a falubeli elhelyezkedési lehetőségekről (18:54).

Az interjúalany beszél családjáról, diákéveiről (01:01), majd rátér II. világháborúval kapcsolatos emlékeire. Ezen belül szól a szovjet megszállásról (4:35), nagybátyja hadifogságáról (10:26), és a rekvirálásokról (12:40). Az 1950-es évekkel kapcsolatban beszél arról, hogyan állt ellen egy ésszerűtlen központi intézkedésnek (17:20), majd arról, hogyan dolgozott a TSZ-nek, és hogyan mehetett nyugdíjba (20:26). Beszél a beszolgáltatásokról és a kulákság vádjáról (23:48), végül pedig a Kádár-korszak életkörülményeit hasonlítja össze a rendszerváltoztatás óta eltelt idővel (32:46).

Az interjúalany beszél ifjúkoráról, szakképzéséről, a két világháború közötti mindennapi életről (0:18). Rátér a II. világháborút érintő emlékeire, a katonai szolgálatra, és arra, hogy miért nem került ki a frontra (5:12). Beszél Magyarország német megszállásáról (6:48), majd Budapest ostromáról és az Erzsébet-híd felrobbantásáról (8:30). Szól az orosz katonák viselkedéséről a megszállás során, és arról, hogyan vált hadifogollyá (10:15). Beszél a megérkezésről és a különböző munkákról (12:45), valamint a járványokról és az egészségügyi ellátásról (14:50). Szól a tábor mindennapi életéről és a helyiekkel való kapcsolatról (17:30). Beszél a búcsúzásról és a hazajövetelről (21:45), kitérve a foglyok kategorizálására a szabadon engedésnél (25:00). Visszatér a hadifogság mindennapi életére, egy török férfival való barátságára és a szocialista ünnepek megülésére (26:58).