0:00 családi háttér, gyerekkor 0:51 az iskolaévekről beszél, a hangsúly elsősorban a gazdálkodáson volt 3:30 az ünnepek fontos szerepet töltöttek be a mindennapi életben 5:22 első tapasztalata a háborúról az volt, hogy a németek elfoglalták Magyarországot, 20 évesen behívják katonának, Nagykanizsára vonul be, leventének sorozták be, a nyilasok pedig minden egyes nap agitálják őket, hogy lépjenek be katonának 8:44 négy nappal később vagonokban a németek elviszik őket Ausztriába, majd Németországba 11:51 német katonai felszerelést kapnak, majd ismét bevagonírozzák őket, elviszik a Fekete-erdőbe a leventéket, ahol telefonos kiképzést kaptak 13:17 kivezénylik őket az angolok ellen, de a sereg megfutamodik, és be is kerítik őket, fogságba esnek 15:04 a nyugati hadifogságban dolgoztak, meg is szöktek a fogságból 20:27 egy civil lágerbe mennek, mert éhesek voltak 21:57 Hannoverbe viszik őket, majd Wiesbadenbe, onnan pedig haza 24:04 a kaposvári lágerig angol kísérettel utaztak, ott néhány embert kiszedtek, de a többiek mehettek haza 25:46 a háború után még két évig otthon volt, majd a vasútnál helyezkedett el, megismerte a feleségét, megházasodott 26:46 a mezőgazdasági termelésre egyre nagyobb volt a nyomás, be kellett szolgáltatni mindenből, később agitátorok járták a falut, hogy lépjenek be a TSZ-be 28:37 mesél a belépésnél alkalmazott erőszakról 29:38 1956-ban új tanácselnököt választottak, ennek kapcsán még az ávósok is megpróbálják letartóztatni

0:00 gyermekkor, családi háttér, mesél az iskoláiról, édesapja állampénztári tanácsos volt, adóhivatali tisztségviselőként dolgozott, édesanyja háztartásbeliként nevelte a gyermekeket 3:49 édesapja leventeoktató volt, hogy legyen pénzük a gyermekek neveltetésére, mesél a leventeoktatásról, később pedig az édesapja Marosvásárhelyre került, hogy a magyar közigazgatás bevezetésében dolgozzon 6:21 mikor az édesapját Gödöllőre helyezték, a család odaköltözött, bővebben mesél erről az időszakról 9:12 a háború alatti bombatámadásokra emlékszik vissza, volt, hogy vonaton érte őket a támadás, de Nagykőrösön szerencsére nem érzékeltek sokat ebből, édesapját kötelezik arra, hogy a fronttal együtt hátráljon 11:32 1945-ben jutottak haza Magyarországra, de a lakásukat kirabolták, semmijük nem maradt 15:04 édesapját igazolóbizottság elé állították, szerencsére nem volt komolyabb gond belőle, de lefokozták közönséges írnokká, és a nyugdíjából elvették az első világháborús éveket 16:10 hazamentek Nagykőrösre, édesapját a népítélet alá vették, belépett előtte a szociáldemokrata pártba, sikerült azonban felmentést kiharcolniuk 23:37 a szociáldemokrata pártból kizárták az édesapját, de az édesanyja belépett a kommunista pártba 24:05 ő osztályidegen lett, ún. X-es, majd a Lenin Intézetébe kerül 27:53 másfél után otthagyta az egyetemet, de visszament, mert nem akarta, hogy az édesapját zaklassák emiatt, az egyetemet végül estin fejezte be 29:21 1956 után egy fekete karszalag miatt ellenforradalmárnak nézik, de nem volt belőle végül semmi, mesél 1956-os élményeiről is 35:35 a családból sokan nem futhatták be osztályidegenként azt a pályát, amit szerettek voltak

Az interjúalany 1923-ban született Gátéren (Bács-Kiskun megye). Beszél gyermekéveiről. 5 km-t kellett az iskoláig gyalogolnia, de élvezte, mert társaival szórakozhatott. Édesapja harcolt az I. világháborúban, utána orosz fogságba esett és csak 1922-ben, betegen ért haza. Az interjúalany fiatalkorában főleg lovakkal dolgozott. (02:40) Édesapja a hadifogság alatt nagyon jól megtanult oroszul, később a II. világháború végén ez hasznára vált. (03:38) Az interjúalany a II. világháború alatt a Királyi Honvédségben szolgált, egészen 1944. október 15-ig, a kiugrási kísérletig. Ekkor már nagyon örült a kihirdetett fegyverszünetnek. (04:40) Hazafi volt, társaival együtt élvezte a katonaságot. Beszél a honvédségnél töltött időkről. A bombázások miatt már a szállítások is akadoztak. Először a Délvidéken szolgált. Mikor egységével vonult vissza a Délvidékről, már látta a menekülőket és a vonuló szovjet tankokat. Egy idő után a németekkel együtt felvették a harcot, de már nem tudtak nagy ellenállást kifejteni. Folyamatosan visszavonultak, elmondja ennek részleteit. (12:10) Október 15-e után azt hitték, hogy vége a háborúnak, de a németek közrefogták őket és nem hagyták, hogy letegyék a fegyvert. Aki szökni próbált, lelőtték. A zászlóaljat Bajáról továbbirányították Mohácsra, itt harcba bocsátkoztak a szovjet csapatokkal. Ezután egészen Nagyatádig vonultak, az ott lévő alakulatokból új egységet hoztak létre. Nehézfegyveres századba került aknavetős szakaszhoz. Az oroszok Horvátország felől megpróbálták bekeríteni a Nyugat-Dunántúlon tartózkodó katonákat. Részletesen beszél a harcokról. (22:38) Elhagyták állásaikat és fegyvereiket, ezért megbízhatatlannak nyilvánították őket. Büntetésből Dániába szállították őket az Atlanti-erődbe, Wehrmacht katonaként. 1945. május 8-a után angol hadifogságba estek. 150.000 embert zártak egy fogolytáborba a dán határon. Szeptember 6-ig volt itt 16.000 másik magyarral együtt. (26:00) A fiatal és erős magyar katonák közül 2.000-et kérdezés nélkül elvittek a francia idegenlégióba. Új ruhát, zsoldot, jó kosztot kaptak. Ki akarták vinni őket Indokínába, de szerencséjükre egy Nemzetközi Vöröskeresztes Delegátus megtalálta őket. Miután kiderült, hogy nem önkéntesek, akik haza akartak térni, elmehettek, de ekkor már 1946 ősze volt. (28:04) Egészen Kaposvárig kaptak angol kíséretet, nehogy a szovjetek továbbvigyék őket Szibériába. (29:20) A hazatérés után az interjúalany megnősült. 8 hold földön kezdett el gazdálkodni. 1950-ben kezdődtek a laktanyaépítések, ezeken segédmunkásként dolgozott. A TSZ-eseítésnél felesége belépett, ő elment a vasúthoz. (36:56)