Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy milyen hatással volta a családjára édesapja kiköltözése Kanadába. Mesél arról is, hogy hogyan boldogultak és mit dolgoztak a Kádár-korszakban. 0:37-- gyermekkora, mit dolgozik gyermekként; 2:38--milyen volt az iskola, az oktatás; 5:10--milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban, hogyan ismerkedtek meg egymással a fiatalok; 6:51--milyen hatással volt a családra az, hogy az apja kiment Kanadába dolgozni; 10:22--hogyan ment ki 1956 után az édesanyja Kanadába az apja után, hogyan látogattak haza; 13:35--mit dolgozott, hogyan művelték a földet, milyen volt a téeszesítés; 17:7--milyen sorsa volt a Kádár-korszakban a fogyatékkal élő gyerekeknek; 20:00--milyenek voltak akkoriban az utazási körülmények, min tudtak utazni, hogyan zajlottak a bevásárlások

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).

Az interjúalany beszél szüleiről (1:26), a Horthy-korszakról, arról, hogy édesapja egy királypárti professzornál kellett megvédje a doktoriját (3:13), a család második világháborús emlékeiről, nagybátyja haláláról (5:18), a háború utáni adminisztratív változásokról (6:50), édesapja eltávolításáról a munkahelyéről (9:02), 1956-os emlékeiről, arról a felröppent hírről, hogy a Dunántúlt el fogják csatolni (10:06), az 1956-os megemlékezésekből (10:58), a KISZ keretein belül folytatott munkákról (12:25), a megfigyelésekről, besúgókról (13:22), arról, hogy X-es, vagyis osztályidegen volt (14:02), tanulmányairól, munkájáról (14:44), festőművészi pályafutásáról (19:05), a kortárs képzőművészeti kiállításokról, alkotásokról (20:20), a galerikről, ifjúsági klubokról, szórakozóhelyekről, mozikról (22:16), a rendszerváltoztatással kapcsolatos elvárásairól, és annak megvalósulásáról, a kulturális élet stagnálásáról (26:03), a rendszerváltoztatás hatásairól személyes életére, a határon túliakkal való kapcsolattartásról, kiállításairól, terveiről (28:08).