Az interjúalany beszél délvidéki gyerekkoráról, Trianon következményeiről, Délvidék visszacsatolásáról (0:38), a családja Jugoszláviából való kitelepítéséről, és általában a kitelepítésekről (4:33), az '50-es évekről, és annak eredményeiről (8:27), az úttörővasút építésében játszott szerepéről, és a Rákosival való találkozásáról (10:52), katonaként átélt élményeiről, Mindszenty bíboros kiszabadítójáról (17:33), letartóztatásáról, Dinnyés Lajos közbenjárásáról az érdekében, és szabadulásáról (25:54), a forradalom utáni helyzetről a hadseregben, a karhatalmistákról (30:43), 1956 utáni elhelyezkedéséről segédmunkásként (33:07), egyetemi végzettségéről (35:59), végül a rendszerváltoztatásról, az Aszódi Művelődési Ház vezetőjeként vállalt szerepéről, a Történelmi Igazságtétel Bizottságról, a rehabilitációjáról, és a hazaárulásról (37:10).

Az interjúalany mesél gyermekként, majd felnőttként a mezőgazdaságban végzett munkájáról, az 1950-es évek mindennapjairól, a beszolgálatatásokról és a téeszesítésről. Szól arról is, hogy milyen különbségek voltak a Rákosi-, és a Kádár-rendszer között. 0:20--családja, szülei munkája a TSZ-ben; 0.21--rokonai, akik részt vettek az I. világháborúban, milyen előnyük származott nagyapja hadifogságából a II. világháború során; 3:10--munkája marokszedőként gyermekként; 4:10--emlékei az oroszok bevonulásáról; 5:29--emlékei az 1950-es évekről, milyen mezőgazdasági munkákat végeztek; 9:31--a fináncok tevékenysége; 10:8--milyen volt a téeszesítés; 12:16--emlékei a Kádár-korszakról; 13:15--neveltetése, iskolái; 16:30--emlékei a helyi levente zenekarról; 17:16--mit dolgozott az általános iskola befejezése után, hogyan érintette őket a mezőgazdaság átszervezése, a beszolgáltatás

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:18), majd arról, hogyan befolyásolta a háború az oktatását (3:05). Rátér Győr különböző bombázásaira (5:38), majd a lakosságot ért megszorításokra (11:02). Szól ifjúságáról, a leventemozgalomról, valamint arról, amikor a leventék képzését átvették a hungaristák (12:10). Szól a háború után látott pusztításról és az életkörülményekről (16:50). Rátér arra, hogy miért kellett pirosra változtatni a zöld ballagási szalagot (19:25), majd rátér arra, milyen nehézségek után választotta az állatorvosi pályát, és miként kontraszelektált a rendszer (21:55). Szól arról, hogy miként érettségizett, és hogyan teltek a nyarak az egyetemen (21:28). Beszél arról, hogy a dekorációs bizottságban "bújt el" az egyetemen, mert az mentes volt az ideológiai vitáktól (24:35), valamint arról, hogy mik jellemezték az 1950-es évek kultúráját, és miben hozott enyhülést Nagy Imre miniszterelnöksége (27:05). Szól arról, hogy milyen olcsó és széles körben elérhető volt a kultúra (30:30). Elbeszéli 1956-ot illető emlékeit, és azt, hogy ráküldtek egy pártembert, hogy "megnevelje" (34:40). Végül arról szól, hogy a párt mennyire szólt bele az emberek életébe (41:10).