Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany mesél családjáról, amelyik a két világháború között költözött vissza Amerikából Magyarországra. Elmondja, hogy hogyan lett apácanővér, és hogyan élte meg nővérként a II. világháborút, illetve a szerzetesrendek feloszlatását. Beszél arról, hogy hogyan alakult ő és családja sorsa az 1950-es évektől a rendszerváltoztatásig, és hogyan élte meg a szerzetesrendek újraindítását. 0:13--család, származás, szülők, hogy ismerkedtek össze a szülei Amerikában, miért jönnek haza onnan; 3:35--iskolái, milyen munkákat kellett végeznie gyermekként 5:10--hogyan lett apáca, mit dolgozott apácaként; 9:27--hogyan élte meg Budapseten a város ostromát, emlékei a II. világháborúról; 14:50--hogyan hatott rájuk a szerzetesrendek feloszlatása; 18:6--hogyan, miért ment haza a szüleihez, hogyan tudott elhelyezkedni ezt követően; 24:10--hogyan fejezte be az iskoláit, és hogyan szerezte meg a szakács szakképesítést; 26:5--hogyan kerültek ki a disszidált bátyja gyermekei Kanadába a bátyja után, a kikerült gyermekek sorsa; 32:55--hogyan tudott hazalátogatni munka közben; 34:30--a szerzetesrendek feloszlatásával kapcsolatos emlékei; 39:55--nyugdíjazása; 42:6--hogyan került a rendszerváltoztatással vissza a rendházba

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről Kárpátalján (0:25), majd az 1956-os forradalom ottani hatásairól és Milován Sándor letartóztatásáról (2:38). Szól az 50-es évek terrorjáról (09:07), az oktatás átszervezéséről (12:45), majd a magyarokat ért hátrányokról és a szovjet nemzeti ünnepekről (15:09). Beszél a vallásgyakorlás lehetőségeiről és a katolikus templom elkobzásáról (21:13), majd a magyarok ukránosodásáról (24:00). Említi tanulmányi eredményeit és az elhelyezkedés nehézségeit (31:10), majd az enyhülés hatásait a 70-es években (36:17), végül a rendszerváltoztatásról, a magyar kultúra feléledéséről és az áttelepülésről mesél (40:55).