0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

Az interjúalany beszél családjáról (0:27), csendőr férjéről és gyerekeiről (2:22), a kitelepítés előzményeiről, és annak körülményeiről (3:08), a tanyára való megérkezésről, és az ottani mindennapokról (9:22), arról, hogy a harmadik év nyarán már több információ eljutott a külvilágból a táborba (18:15), a tanya konyháján végzett munkájáról, az ételekről (19:50), az őrök magatartásáról (21:35), a szabadulás körülményeiről, az ezt követő nehézségekről (23:12), az 1956-os forradalomról, és hazatelepülésükről (24:20), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (27:44), fia továbbtanulási lehetőségeiről (28:22), a táborbeli orvosi ellátásról (29:01), a hortobágyi kitelepítés áldozataival való kapcsolattartásról (32:16), végül a táborbeli hitéletről (33:11).

1932-ben született, leánykori neve Buzás Magdolna. Édesapja már első elemis korában meghalt(0:16). A riportalany a középiskolás élményeiről és az oktatási rendszerről beszél(1:36).A második világháború akkor érte amikor a gimnázium harmadik osztályába járt. Visszaemlékszik a bombázásokra, az óvóhelyre, stb(3:32). 1944 november 24.-én jöttek be az oroszok, az akkori lakhelyére, Ecsédre (4:45). Nagyapja pincéjében bújtak el a falusiak a bombázások idején(5:39).Nagy Lászlóné beszél a szovjet katonák kinézetéről, viselkedéséről. De elmondja, hogy a németektől sohasem féltek(6:48). A gyalogos katonák után megérkeztek a lovas kozákok is, valamint rengeteg kiegészítőegység(7:59). Ennivaló nem nagyon volt, a szovjetek és a magyar lakosság is egymástól lopkodtak(8:32). A menekülés miatt kopaszra nyírták még a lányok haját is(9:17). A háború után összeszedték főként a német dögcédulákat és leveleket írtak a hozzátartozójuknak (11:00). Vagy pedig a háborúban elpusztult lovakból kolbászt készítettek(12:26).1945 januárjában megérkeztek a tisztek, akik rengeteget raboltak, és a gyöngyösi szovjet városparancsnokság egyik katonája is ellopta Nagy Lászlóné nagyanyjának pénzét(13:56). Az interjúalany és nagyapja megpróbálta visszaszerezni az ellopott pénzt, és ha nagy nehézségek árán is, de sikerrel jártak (16:21).1945 tavaszán visszament az iskolába, befejezte a középiskolát, és tovább tanult egy tanítóképzőben, majd egy gazdasági iskolában(18:35). 1947 május 1.-én Ő szavalta el a Talpra magyart és egy Ady verset Rákosi Mátyás mellett(20:15).Majd később is találkozott vele személyesen(21:18).A származása miatt nem érettségizhetett le(23:06). Az iskolában végzett kultúrális tevékenységéről is ejt pár szót(24:11). Férje megjárta a hadifogságot(26:05).1951-ben megszületett Kati nevű lányos, pár hónap múlva, újra terhes lett Magdolna nevű lányával - ekkor kapták a parancsot, hogy hagyják el a házukat (27:15). Az állam vette kezébe a házat, Nagy Lászlóné édesanyjához költözött, az egész falu a segítségükre volt(27:54). Folyamatosan megkülönböztették őket származásuk miatt, nagyon nehéz soruk volt(29:12). A jegyrendszerben nem nagyon kaptak jegyet, mivel "kulákok" voltak. A beszolgáltatások számukra óriási terhet jelentett(31:50). Kárpótlást csak a rendszerváltoztatás után kaptak - bár a földjeiket és a házukat nem kapták vissza(32:51). Ezek közben kenyeret sütött, ebből tartotta fent magát és a gyermekeit(33:30). Jelenleg nyugdíjas, bár sokáig nem dolgozott, mert a gyerekeit nevelte(34:33). A TSZ-ben is dolgozott, onnan ment nyugdíjba(36:26). Fogalommagyarázat(36:37).