Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családtagjai részvételéről a második világháborúban (3:45), az 1956-os eseményekről Sopronban, különös tekintettel a disszidálási hullámra (4:40). Beszél a kerámiaművészetről, technikáiról, a mindennapi életről a Kádár-rendszerben (22:56), majd a rendszerváltoztatást értékeli röviden.

0:00 családi háttér, 1938-ban érettségizett, szociális titkárként dolgozott 3:54 Budapest ostroma előtt ki akart vándorolni Nyugatra, de Sárvárról hazajött, visszajön Budapestre 6:09 tizenegy hétig az ostrom alatt egy bérházban húzta meg magát, mesél az ostrom alatti élményekről 10:31 a bejövő orosz hadsereg harcoló alakulatai nem fosztogattak, de a mögöttük jövő zabrálók igen 11:43 a Duna-partról a város borzasztóan nézett ki, édesapját elvitték málenkij robotra 14.16 sikerül csónakot találni a Római partnál, átviszik őket a Dunán 16:02 a Nyugati pályaudvarra gyalog mentek, sikerül vonatot találni, és hazamentek, de otthon nem találtak senkit 18:24 végül a kitelepített egy kitelepített rokon lakásában húzták meg magukat 21:18 mindenki próbált dolgozni, ő ekkor dolgozott szociális titkárként 23:18 megismerte a férjét, összeházasodtak, és lassan konszolidálódott a helyzet, de a férje könyvelő volt egy később államosított cégnél, azonban megvádolták az államosítás után, hogy ellopta a cég vagyonát, ezért bebörtönözték 28:15 a háború előtt az állami iskolában eleinte nem volt zsidóüldözés, az osztályának egy jelentős része zsidó volt, mindenkinek volt saját hittanórája 30:39 mesél a háború utáni inflációról és a nélkülözésekről, a hadifoglyok gondozása során a ferences nővérekkel dolgozott össze 35:58 a hatvanas-hetvenes évek mindennapjaira emlékezik vissza, pedagógusként nagyon gyakran kellett túlórázniuk

0:00 gyermekkor, családi háttér, édesapja a köztisztasági vállalat felügyelője volt, szolgálati lakásban éltek Debrecenben 2:09 mesél a Horthy-korszak iskolai élményeiről, volt akkor még hittan is, vallások szerint 6:58 16 évesen ment férjhez 7:58 1944-ben elkezdődtek a bombázások, egy kis bunkerben húzták meg magukat a támadások alkalmával, egy alkalommal egy lezuhant repülőgépet látnak, és látta, hogy a felszerelésük teljesen amerikai volt az orosz pilótáknak is 12:00 a gettóba csak hivatalos személyek mehettek be, majd a gettóból a téglavetőbe szállították a zsidókat és onnan deportálták őket, édesapját az általa kenyérrel ellátott zsidók mentették meg a háború után az akasztástól 17:20 az orosz katonákról nincsenek jó emlékei, ő bujkált a katonák elől, mert azok összegyűjtötték a nőket mosni, őket is zaklatták 22:53 az éhínség kevésbé érintette őket, mert átvettek egy üzletet, és a férje és az apja tudtak élelmet szerezni 24:39 államosították a műhelyüket, ezek után a férje nem kapott munkát 26:03 mesél az ötvenhatos emlékeiről, az orosz tankokról és a kijárási tilalomról 29:19 1957 januárjában hajnalban csengettek be hozzájuk, elvitték kihallgatásra a párját 33:19 a lányát nem vették fel sehova a jó tanulmányi eredménye ellenére, mert a disszidált testvérét tüntették fel az édesanyjának, a lánya is csak nehezen mehetett férjhez Németországban 36:48 a Kádár-rendszerben jobban éltek, mert volt munkájuk, és kevésbé volt rajtuk nyomás, mesél a különböző tartós fogyasztási cikkekről, amit vehettek