Leírás: 0:00 családi háttér 1:00 anyai nagyapja volt szobrász, édesanyja pedig szabászként tanult a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elődjében, de abba kellett hagynia tanulmányait, mert az édesapja meghalt egy I. világháborúban szerzett seb miatt 6:07 a gyermekkoráról beszél 7:13 1956-ban 12 éves volt, látta a Nyugati teret tele emberekkel, és érezte a feszültséget a városban, nem volt iskola 14:22 a főiskolás éveire emlékezik vissza, első alkalommal nem vették föl 19:47 a korabeli művészet provinciális volt, a polgári elemeket súlyos kompromisszumokkal oltották be a szocreálba, ami emberileg nagyon sokakat megtört 23:23 a táblakép-festést és a zománcozást egy időben csinálja, kijárt tanulni a kőbányai zománcgyárba 24:45 kiment a vietnami beavatkozás elleni tüntetésre, de az ottani fanatizmus eltávolítja tőle az ilyen jellegű közéletet, volt egy kísérlet is a beszervezésre 28:23 a Fiatal Művészek Stúdiójába vették föl, akkoriban a Művészeti Alap segítette őket, akkoriban a tanári pálya nem merült fel 35:43 1974-ben csinálta meg az első önálló kiállítását, aminek nagyon pozitív visszhangja volt 37:37 művészi pályafutása során soha nem érezte azt, hogy nőként hátrányt szenvedett