Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:20), valamint arról, hogy édesapja azért lépett be a TSZ-be, mert őt fenyegették meg az iskolából való kicsapással az agitátorok. Később édesapja idegösszeomlást is kapott emiatt (1:36). Szól arról, miként telepítették ki édesanyja szinte teljes családját és édesapja bátyját németségük miatt, és hogyan zárták ezért börtönbe egyik nagynénjét, és őt hogyan látogatták (3:26). Szól szülőfalujáról, az ottani németségről, és arról, hogyan fogadták be a betelepítetteket (9:30). Szól a búcsújárásról, a hitéletről, valamint arról, hogyan tüntették el a vallás jelképeit az iskolából az 1950-es években (12:30). Beszél a II. világháborúról, édesapja voronyezsi sebesüléséről, arról, hogy édesanyjáék élelmet adtak egy éhező pesti családnak (16:20). Elmeséli, hogy nagyapja nővérét és a keresztanyját málenkij robotra vitték az oroszok Groznijba (21:15), majd édesapja háborúból való hazatérését a sérülés miatt, valamint a családtagok hadifogságáról (24:12). Visszatér a kitelepítésre, például arra, hogy a szovjet zónába telepített rokonai az első adandó alkalommal átmentek nyugatra, valamint arról, hogy milyenek voltak a marhavagonok, amiben szállították őket és mit vihettek magukkal (27:20). Arról is szól, hogyan érkeztek meg a rokonai Stuttgartba, ahol nem volt semmijük, így nagyon nehezen tudtak új életet kezdeni, de szorgalommal sikerült felépíteni új életüket (35:30).

Ungvári Ferenc négy kistestvérével árván maradt 1944-re, személyesen tapasztalta meg az orosz megszállást Hajdúhadházán és Debrecenben. Árvaházba kerül, ahonnan nevelőszülőkhöz helyezik előbb Nagykőrösre, majd Kelenvölgyre. 1947-től Tatabányára kerül bátyja családjához, és ott kezd a bányában dolgozni. Az ötvenes években bányászként dolgozott. (00:00-03:50) család, szülők elvesztése; (03:50-14:00) az orosz megszállás; (14:00-24:00) árvaház - Nagykőrös - Kelenvölgy - Tatabánya; (24:00-44:40) bányászélet az ötvenes években, Tatabánya, Balinka (életkörülmények, munkaverseny, politikai helyzet, az ÁVH jelenléte); (44:40-47:24) családalapítás Kiskőrösön, KTSZ

Baader Erik magyar-svájci kettős állampolgár, nyugdíjas zenepedagógus visszaemlékezése a kommunista diktatúra időszakára, a beszolgáltatásra, az államosításra, és a Rákosi-diktatúra vidéket sújtó intézkedéseire. A visszaemlékezés során részletes képet kapunk az egykori középiskolás korú nemzetőrtől, arról, hogy hogyan élték át az akkori soproni diákok az 1956-os forradalmat megelőző éveket, és miként vették ki részüket a forradalom és szabadságharc eseményeiből a soproni és balfi diákok. Az interjú végén azt is megtudhatjuk, hogy az interjúalanynak milyen körülmények között kellett elhagynia a hazáját. 0:03--születés származás (bajor/sváb), gyeremekkor a II. világháború időszakában, katonaság, apja halála a hadifogságban, 3:7--Rákosi-korszak, élelmiszerhiány, elnyomás 5:7--TSZ, beszolgáltatás, emlékek az ÁVH-ról, deportálás, a vidéki embereket hogyan terrorizálták, nélkülözések 10:10--a határlezárás, a vasfüggöny kiépülése 11:29--nagybátyja a volt csendőr, akit a hatalom üldözött, hogy nyeri el az amnesztiát, hogyan lesz sztahanovista 14:17--1956 előzményei, okai; a lengyel felkelés hatása, az első felvonulások, személyes emlékei a forradalomról, a rendszerrel szembeni kritikai megnyilvánulások 20:35--emlékei október 23-ról és az azt követő napok eseményeiről, hogyan reagálnak rá a tanárok a tanítóképzőben, ahova járt 22:39--hogyan került a nemzetőrséghez, mi volt a feladata, mi volt ez a szervezet 26:45--hogyan jutnak információhoz a forradalom ideje alatt 28:05--hogyan kapcsolódtak be az országos eseményekbe, hogyan szerveznek Balfon ünnepséget, hogyan szerveznek gyűjtést az iskola számára 31:44--hogyan tartják fel a rendet a nemzetőrök 34:05--emlékei november 4-ről, hogyan disszidál Ausztriába, majd onnan Svájcba 37:00--hogyan boldogul ezt követően külföldön 40:52--környezte hogy viszonyult a disszidációhoz