Az interjúalany beszél gimnáziumi éveiről, pályaválasztásáról, első munkahelyeiről és munkáiról. Mesél az evangélikus egyház rendszerváltoztatás előtti és utáni működéséről és presbiteri tevékenységéről. 1:00--családja, származása, édesapja lelkészi tevékenysége 5:37--az 1956-os eseményekkel kapcsolatban őrzött emlékei 8:39--gimnáziumi évei és pályaválasztása, miért az építész pályát választja, miért nem sikerül az első felvételije 14:44--milyen családi hatásokra köteleződik el az egyház mellet 17:43--milyen szakmai elismerésekben részesül 18:35--első munkahelyei, munkái, az általa tervezett templomok 26:10--mikor és kapcsolódott be az evangélikus egyház tevékenységébe, hogyan lesz presbiter 35:15--mit csinál még a munkája mellett, hogyan él előtte az apja példája, Ordass Lajosról őrzött emlékei, miért kötnek az egyház tagjai kompromisszumot az állammal, Káldy Zoltán tevékenysége, az egyház nehézségei a rendszerváltoztatás előtt és után

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és családjáról, valamint a háborús hétköznapokról (0:12), majd rátér az élelmiszerellátás és a a háború alatti megélhetés kérdésére (3:27). Szól arról, hogyan élte meg gyermekként Kaposvár bombázását (5:40), majd arról, hogyan értesültek a háború eseményeiről, és hogyan hallgatták Horthy Miklós kiugrási rádióbeszédét (7:18). Rátér az orosz katonák viselkedésének leírására, majd a háború utáni életkezdésre (9:12). Szól a hiperinflációról és a forint bevezetéséről (12:10), az 1950-es évek szellemiségéről (13:20). Szól arról, hogyan értékeli az 1956-os forradalmat (13:50), majd arról, hogyan formálta át a szocializmus a mindennapi életet (14:50). Szól arról, hogy mi történt Kaposvárott 1956-ban, majd a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeit elemzi (19:55).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kőbányász volt, édesanyja hat éves korában meghalt, a bánya nem működött télen, ezért sokat nélkülöztek akkoriban, ők is a kőbányában kezdték a munkát 2:31 16 évesen a kenyérgyárban dolgozott inasként, de mellette kitanulgatta a pék szakmát; ezt követően az üveggyárban dolgozott 4:33 amikor Pesten helyre állt a rend, akkor Marosán György kijelentette, hogy mostantól lőni fognak, éjszaka leküldtek Salgótarjánba ávósokat 6:01 a bányászokat kirendelték, hogy támogassák a bányászokat, ez lett az oka később a sortűznek december 8.-án, ők a rendőrségi ajtóval szemben álltak, a rendőrök le voltak itatva, egy provokátor adta a szájukba a jelszavakat, az orosz városparancsnok felszólítja őket a feloszlásra, és a tárgyalóküldöttség megválasztására 9:18 a rendőrség udvaráról kijött egy tank, közben alacsony orosz katonák elfoglalták a helyüket a lövészárokban, de nem ők lőttek 11:53 egy fegyvert el akartak venni egy pufajkástól, de lelőtte ezeket, rövid idővel később pedig a rendőrök és az ávósok tüzet nyitottak kétszer is 13:57 ő a rendőrségi épület tetejéről kapott egy acélmagos lövedéket a térdébe, (az orosz katonák nem rendelkeztek ilyen fegyverrel, csak a rendőrök) 15:45 hazaindult a sebével, másnap került kórházba, ami tömve volt halottakkal és sebesültekkel 17:29 az orosz katonák keresték Szuezt 19:40 járt traktoros iskolába, mesél arról, hogy ott mit tanítottak 56-ról 22:30 a rendőrség részéről bocsánatkérés máig nem történt 25:02 1957-59 között volt katona, „ellenforradalmi kutyáknak” nevezték őket, Mezőtúrra sorozták be, megpróbálták megtörni az oda besorozottakat 32:41 1956 után alkalmazkodni próbált a rendszerhez, ezért belépett a pártba, feli is szólították őt erre 34:20 visszaemlékezik az iskolás éveire 40:43 a salgótarjáni acélgyár a szovjet nyersanyagra és a szovjet piacra volt ráépítve, mikor elveszítették ezt a piacot, a gyár nem tudott terméket eladni 43:39 belépett a KISZ-be is, amivel gyakran jártak előnyök