Az interjúalany beszél fiatal éveiről, képzéséről, a munkalehetőségekről, az általa létrehozott, régi szerszámokat gyűjtő múzeumról, érintve a rendszerváltoztatás hatásait (9:46), illetve a németek kitelepítését (19:42).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, elemi iskolás éveiről. Később elkerült Budapestre rokonokhoz. Miután itt elvégezte az iskolát, gimnáziumba Zalaegerszegre járt. Fiatal korában rendszeresen sportolt. (05:22) Felvették 1944-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemre, de a háború miatt nem kezdődött meg a tanítás. Visszaemlékezik a kiugrási kísérletre és a nyilas hatalomátvételre. (07:36) Szülőfalujában, Pacsán érte el a parancs: a leventéket elviszik Németországba. Az interjúalanynak 1945 januárjában kellett bevonulnia Nagykanizsára. (08:34) Teljes egyenruhát nem kaptak, főleg civil ruhában jártak, kevés fegyvert kaptak. (12:20) 1945 februárjában került a frontra. Márciusban szovjet (bolgár) fogságba esett. (18:40) A hadifogságban teljes bizonytalanságban volt, kémkedés vádjával alaptalanul perbe fogták. (24:28) Elmeséli fogságának első napjait Ausztriában. Végül azért kapott "csak" 8 évet a szovjet tárgyaláson, mert elhagyta alakulatát. (33:08) Elmondja a foglyok reakcióit az ítélethirdetésre. Vasúton szállították őket Odesszába, embertelen körülmények között. (46:54) Innen továbbvitték vonaton Szibériába. Elmondja egy láger kinézetét, a rabok mindennapjait. A körülmények sokban függtek a parancsnokoktól is. Az élelmezés nagyon rossz volt, a magyarok nem írhattak leveleket, az interjúalany is csak 9 év után tudott életjelet adni magáról. (1:03:44) Miután a lágerből szabadult száműzetésben a Szovjetunióban maradt, kissé jobb körülmények között, de nem engedték haza. (1:14:32) Áttelepítették egy kisebb fogdába.(1:22:22) Megismerkedett egy szintén fogságban lévő ukrán nővel. Egy állami gazdaságban dolgozott 3 évig. Végül 1955 decemberében kapta meg a hírt, hogy hazamehet. (1:32:06) 1956 januárjában ért haza Magyarországra. Rab múltja miatt megkülönböztették, megfigyelték. (1:35:44)

Az interjúalany 1941-ben született Balmazújvárosban. Beszél gyermekkoráról. Szülei kisgyermek korában meghaltak, a három testvér különböző rokonoknál nevelkedett. 13 évesen költözött a Hortobágyra csikósnak, azóta is ezzel foglalkozik. (01:50) Első emlékei is édesapjához és a méneshez kötődnek. (02:44) Édesapja harcolt és elesett a II. világháborúban. A német megszállás után Wehrmacht tiszteket szállásoltak el a tanyán. Emlékszik az orosz megszállás menetére, a front átvonulására. A visszavonuló német katonák felgyújtották a tanyát, hogy az oroszoknak ne szolgálhasson szállásul. (04:36) Beszél a harcokról, nagynénje házát bombatalálat érte. Az egész rokonságnak csupán egy tanyája maradt épen, ide költözött, innen járt iskolába. 1948-ban visszaköltöztek Balmazújvárosba, de édesanyja halála után sógorához került. (07:18) Az '50-es években annyira kemény volt a Rákosi-rendszer, hogy a rokonok nem tudták eltartani az interjúalanyt, dolgoznia kellett. Beszél a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről, feketevágásokról. (12:10) Beszél a rokonságról, többen harcoltak a II. világháborúban. Újra beszél a Rákosi-korszak beszolgáltatásairól. (15:28) 13 éves korában kezdett dolgozni. Beszél munkájáról, a fizetésekről. 1956 után emelkedett kissé a fizetése. (17:20) Részletesen beszél a korszak közösségi életéről, hagyományokról, munkákról. (26:22) Részletesen beszél a gulyások, csikósok hortobágyi életéről. (34:48) A csikósoknak világútlevele volt, sok helyen járt a lovakkal. Részletesen beszél külföldi útjairól. (41:50) Csikós dalt énekel. (43:54)