Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:26), a második világháború alatti menekülésükről a szovjetek elől (2:03). Mesél arról, hogy a ciszterci gimnázium államosítása után egy másik pécsi fiúiskolában folytatta tanulmányait (5:13), azonban kirúgták és kitelepített szülei után küldték (6:02), ahol a Horthy-korszak több prominens közéleti szereplőjével is megismerkedett (7:43), és ahol a családnak egy tyúkólban kellett élni (9:33), míg végül az 1953-as amnesztiával engedték el őket (10:30). Elmondja, hogy tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta 1956-ban (12:04), és megemlíti, hogy Svájcba disszidált (13:35). Visszatér a család kitelepítésére (17:43), majd elmeséli, hogy a ferencesek nem engedték ki a gyerekeket harcolni az 1956-os forradalom alatt (19:50). Visszatér disszidálása egyes részleteire (21:34), beszél a svájci magyar emigrációról (23:57), végül a rendszerváltoztatás ottani fogadtatásáról és ismerteti az SZDSZ-el kapcsolatos véleményét (25:05).

Az interjúalany beszél az 1950-es évek mindennapi életéről, a Sztálin halála utáni enyhülésről (0:30). Szól a forradalom egyik előzményéről, az 1956 április 4-i pécsi felvonulásról, ahol mozgalmi dalok helyett 48-as dalokat énekeltek, ami botránynak számított (1:20). Bányászként dolgozott, amikor meghallotta az 56-os forradalom hírét (3:30). Szól az október 25-i tüntetésről, annak szétveréséről, az elbújásról, az igazoltatásról (7:18). Beszél a többi nap eseményeiről, egy kollégiumi igazoltatásról (15:00). Szól arról, hogy édesapjával és másik két emberrel fel akartak menni a mecseki Árpádtetőre ellenállni, de addigra már a szovjetek felülkerekedtek. Végül a faluban letették a fegyvert az oroszoknak (18:14). Az MSZMP helyi alakuló ülését szétzavarták, kövekkel dobálták be az ablakát, amiért 57 nyarán le is tartóztatták (21:00). Szól arról, hogy az ötvenhatosokban sose merült fel a bosszú lehetősége (25:25), majd arról, miként ült öt hónapot börtönben (26:30). Szól arról, hogy csak akkor engedték el, amikor már munkát szerzett, de ez nagyon nehéz volt, ha fel is vették, hamarosan fenyegetés hatására kirúgták. Végül segédmunkásként tudott elhelyezkedni (28:25). Szól arról, hogyan sikerült főiskolára mennie a szerencse, a jóindulat és az adminisztráció figyelmetlensége miatt, majd arról, onnan hogyan került egyetemre, és végül hogyan végzett villamosmérnökként (31:14). Szól arról, hogyan lett szakoktató, és hogyan jelentették fel egyszer múltja miatt, valamint arról, hogyan különböztették meg a Kádár-rendszerben (34:20). Végül arról szól, mit bánt meg, és mit csinálna másként (39:20).

Az interjúalany beszél családjáról, II. világháborús emlékeikről (0:14). Rátér az 1950-es évek terrorjának jellemzésére (5:45), és elmeséli, hogyan próbálták beléptetni a pártba (10:00). Röviden párhuzamot von az NDK-val (12:47), majd az 1956-os forradalomról és a disszidálási hullámról beszél (14:12). Beszél a Kádár-korszak egyházpolitikájáról (20:52), a határőrizetről (23:16), a polgárosodásról (28:24). Végül a rendszerváltoztatást elemzi (30:46).