A Kárpátalján született interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a katolikus nővéreknél, a zeneiskolára, arra, hogy az elkobzott zongorákból tudtak igényelni (0:22). Szól arról, hogy édesapját kényszermunkára vitték a szovjetek, így édesanyja óvodát nyitott (7:40). Apja aztán elkerült Budapestre kórházba, majd úgy döntött, új életet kezd egy másik nővel Magyarországon. Mondta, hogy a családjának "otthagyta a vagyont", amit a szovjetek nyomban államosítottak is. Ekkor nyitotta meg édesanyja az óvodát, aminek épületét rövid időn belül visszaigényelték (11:18). Szól a háború végnapjairól, a hidak felrobbantásáról és arról, hogy az egyik légiriadó során a másféléves testvéréért vissza kell rohanni a bunkerből, mert fent felejtették (15:00). Szól az orosz katonákról, az erőszakoskodásról, a tisztek tekintélyéről, és arról, hogy Kárpátalja Kánaánnak tűnt a beszállásolt orosz katonáknak (19:45). Beszél a vallásos nevelésről, és arról, hogyan szakadt ez meg, mikor édesanyját kirúgással fenyegették. Azt is hozzáteszi, hogy vasárnap az iskola mesefilm-vetítéseket is szervezett a vallási élet szétzúzása érdekében (22:20). Beszél az 1950-es évek Kárpátaljájáról, arról, hogy csinos ruhát csak Magyarországból lehetett kapni, arról, hogy felváltva ültettek magyar és ukrán diákokat az iskolában, a felvonulásokról, a mezőgazdasági munkákról, az élelmiszerhiányról és a kilométeres sorokról (24:54). Szól továbbtanulásáról és elhelyezkedéséről a ruhagyárban (29:00), majd arról, hogy nem hitték el, hogy 1956-ban forradalom van Magyarországon (32:00). Szól arról, hogyan látogatott Magyarországra, majd hogyan költözött át véglegesen családegyesítés címén 1973-ban (35:35). Elmeséli, hogy albérletben laktak Várpalotán, mert a férje a városban tudott dolgozni (37:12). Szól arról, hogy milyen külföldi utazásokat tettek már Magyarországról, hogyan tudtak körbenézni Nyugat-Berlinben (38:15), majd arról, hogy kik maradtak Beregszászban a tágabb családjából (40:35). Szól a rendszerváltoztatásról és arról, hogy 1985-1988 között a férjével együtt Mongóliában dolgoztak, ahol nagyon jól megfizették őket (43:00).

Az interjúalany beszél az 1950-es évek elejéről, a kommunisták vallásellenessége ellenére is nagyszámú hittanra járó diákról (0:16). Szól arról, hogy 1955-ben jutalomból úttörőtáborban járt az Almássy-kastélyban, ahol titkolnia kellett vallásos meggyőződését (2:25). Elmeséli, hogy 1956-ban segített egy Szuezt kereső szovjet katonának: elővett az atlaszát, és mutatta, hogy Magyarországon vannak, ám erre egy másik tiszt gyorsan hazazavarta (5:44). Szól arról, hogy a tüntetések kezdetekor az egyik osztálytársa az ablakon kiugorva csatlakozott a tömeghez (10:10). Elmeséli, hogy amikor 56 után meglátogatta a katonai szolgálatát teljesítő bátyját, akkor egy kirgiz katona leköpte, majd távolodtában ellőtt a feje mellett. Az elég valószínű, hogy a diáksapkája miatt lőttek rá a szovjet laktanyában, hiszen az a pesti srácokra emlékeztette őket (13:20). Beszél arról, hogy miként távolították el a Lenint és Sztálint ábrázoló szoborcsoportot Szegeden (17:55). Elmeséli, hogy Szatymazon a beadási listákat semmisítették meg, illetve szól a beszolgáltatások rákosista gyakorlatáról (20:35). Beszél arról, hogy édesapja kérdezte egy volt katonatársától, hogy hogy van az, hogy most akkora kommunista, mikor a partizánok ellen harcolva az orosz fronton mindig jelentkezett a kivégző osztagba. A válasz az volt, hogy elviteti, ha még egyszer szóba hozza (35:50). Az interjúalany szól a falu életéről a kommunizmus alatt, a besúgókról, a szegénységről (39:30). Visszatér arra, hogy a háborúban a front közeledtével elhagyták szülőfalujukat, hogy elkerüljék a frontot (43:30).

00:00 A cslád bemutatása 06:00 Tanulmányok, tanárairól, Fejes Sándorról, Busznyai Árpádról, hogyan választotta a tanári pályát 11:36 A második világháború eseményeiről, hatásairól, pl. arról, hogy egy német tank a menekülés közben szándékosan árokba lökte a családot szállító lovaskocsit 16:54 Az orosz megszállás személyes következményeiről 18:10 A 45-ös fordulat hatásairól, arról, hogy édesanyja nyilvánosan lemondott a földekről 19:10 A Rákosi-rendszer mindennapjairól, beszolgáltatásról, az elnyomásról, az iparnak a mezőgazdasági kihágások miatt elítéltek kényszermunkájából való felépítéséről 23:26 A vallásosság üldözéséről, pl. arról, amikor valaki figyelmeztette, ne a Kálvin térre, hanem egy eldugott helyre járjon templomba 26:46 Az 56-os forradalom élményeiről 30:25 A puha diktatúráról 31:16 a megfigyelésről, arról, hogy meglepetésre kapott útlevelet, és kiment Bécsbe, hogy könyvet írjon Várpalota történetéről az ottani források alapján 37:52 A rendszerváltoztatás koráról, a képviselőválasztásról, melyen 2. helyezést ért el 41:42 Közéleti szerepléseiről, a Páneurópai Unióról