Nagy Ferenc 1923-ban született, a népes család tagjait és annak történetét mutatja be(0:05). Az interjúalanyt minden szülőfalujához, Naszályhoz köti. Ide járt iskolába, itt nősült meg, ma is ott lakik(4:05). A második világháború előtt nagyon szerény körülmények között élt, pontosan megtudjuk, hogy ekkoriban mit ettek a falusi szegény emberek(4:33).Édesapja gondoskodó, szorgalmas ember volt - igyekezte a gyermekeit különböző mesterségekre kitaníttatni(6:10). Nagy Ferenc géplakatos lett, 1944-ben étteremben dolgozott, mint mosogatólegény. De a háború elől édesapja hazarendelte, hogy ott dolgozzon(7:03).Almásfüzítőn géplakatos tanonc lett(8:44). Az interjúalany háború alatti politikáról és a harcokról mesél(9:07). Leventeként vonultatták be a nyilasok, erről az időszakról hallhatunk személyes történeteket(11:11).A szovjet benyomulás miatt Klagenfurtba szorultak vissza. Gyalogszerrel menekült, akár napi 50 km-t is megtettek(17:30). Nagy Ferenc a visszavonulással, kényszermunkával és a hadifogsággal kapcsolatban személyes élményeit meséli el(18:03).Egy őrmesternek köszönhetően egy éjszaka Ausztriából Nagy Ferenc pár katonatársával hazaszökött Magyarországra(23:35). Visszament Almásfüzítőre dolgozni(még ekkor is gyakornokként), de igazolnia kellett magát(B-listázták, mivel "nyugatos" volt)(26:35).Így végülis csak úgy tarthatta meg az állását, hogy be kellett lépnie a kommunista pártba(27:33). Majd az interjúalany a munkahelyi történeteket beszél el(28:56). Az 1956-os eseményeket nem úgy érzékelték, minta budapestiek. Az almásfüzitői üzem leállt, értekezleteket szerveztek - de a forradalmi hangulat nem volt vidéken olyan erős(30:29).A forradalom után át kellett lépni az MSZMP, de ezt Nagy Ferenc ezt megtagadta(32:35). "A magyar nép nem akart belépni a TSZ-be!" - Nagy Ferenc a Tsz-esítésről(35:04).A bátyja megjárta Recsket, de testvérének nem mert szólni erről, mert úgy megfélemlítették(35:20). Visszaemlékszik arra, hogy a Szabad Európa feltüzelte a magyarokat a szovjetekkel szemben. Az idős Nagy Ferenc szinte teljesen átlátja az '56 körüli nemzetközi eseményeket, folyamatokat(36:28). Az interjúalany elszavalja egy versét, amelyet a hadifogsából való hazatérésekor vetett papírra(38:40).

Az interjúalany 1940-ben született Bükkszentkereszten. Gyermekkorát beárnyékolta a II. világháború. Szülei nem örültek neki, fiút akartak. Szülei szlovák származásúak voltak, az egész családnak problémákat okozott a magyar nyelv. (04:48) Az általános iskolát szülőfalujában és a sátoraljaújhelyi szlovák iskolában végezte el, mai napig tartja egykori diáktársaival a kapcsolatot. Tanulmányait a Budapesti Szlovák Tanítónőképzőben folytatta. (07:28) 1956 nagy megrázkódtatás volt számára, mert nem hitte volna, hogy szembekerül egy igazi forradalommal. Diáktársaival kíváncsiságból megnézte a város különböző pontjainak eseményeit. A kollégiumban vészelte át a harcokat. A rádióból értesült az eseményekről, de nem volt túl tájékozott. (13:02) Amint lehetett, vonaton hazautazott. Magánál tartott egy képet a forradalomról, ezt megtalálták és elvették tőle, felelősségre akarták vonni, de tanára megmentette. (16:48) Mivel nagyon fiatal volt, a II. világháborúról csak emlékképei vannak, a németek és oroszok elől is el kellett dugni az élelmet, az oroszok erőszakoskodásától és fosztogatásaitól is félni kellett, a nők bujkáltak. (19:02) Kissé jobban emlékszik a Rákosi-rendszerre, a beszolgáltatásokra. (21:32) Beszél pedagógusi munkájáról. Szlovák anyanyelvű gyerekeket tanított, sok szeretetet kapott tőlük. Egykori diákjai máig felkeresik néha. Tanárként is vallásos életet élt. Az előírt kereteken kívül a népszokásokat, népdalokat, hagyományokat is megtanította a gyerekeknek, hagyományőrző egyesületet hozott létre többedmagával. Más csoportokkal is felvették a kapcsolatot, közös programokat szerveztek. (29:38) 1947-ben kezdődött meg szülőfalujában a csehszlovák-magyar lakosságcsere. Mivel szinte teljesen szlovák nemzetiségű volt a település, önkéntesen mehettek a lakosok, minden vagyonukkal együtt. Nagyon sokan az áttelepülést választották. Az interjúalany családjában is nagy viták voltak, végül a maradás mellett döntöttek, ezt később sem bánták meg. (32:02)

1947-ben Budapesten született, szülei pedagógusok voltak - az apai ág paraszti, az anyai ága értelmiségi származású. Ezt, valamint szülei sorsát részletezi az interjúalany(0:16). Az általános iskola első osztáláyt Budapesten végezte, a többit pedig Vácon. A korabli iskolákról és az úttörő mozgalom mindennapjairól is mesél(4:43). A középiskolás éveit Győrben töltötte(8:59).Gimnazistza korában lépett be a KISZ-be. A szervezet működéséről és jellegéről beszél(11:32). Szegeden járt egyetemre, történelem orosz szakra. Bár sokáig az orvosi pálya is érdekelte. Az interjúalany az orosz nyelv tanulásáról, valamint a szovjet kiskatonákról is mesél(13:07).Az orosz nyelvtudásához az is hozzájárult, hogy egy szovjetunióbeli építőtáborban is járt. Az ilyen építőtáborokról hallhatjuk személyes tapasztalatait(16:55).Az egyetem elvégzése után Balassagyarmatra, majd Vácra került tanárként - végül pedig igazgatóként. Ide kapcsoló történeteket hallhatunk(20:03). A rendszerváltoztatáskor a szovjet emlékművek eltávolításáról és az 1956-os forradalom résztvevőiről is beszél(22:19).A Csernokné Nagybégányi Enid a kommunizmus ideje alatt bevezetett állami ünnepekről beszél(26:16). A rendszerváltoztatáskor a váci szovjet emlékművet a helyi szovjet parancsnokság engedélyezte - ezt az interjúalany fordította magyarra(29:50). A rendszerváltoztatás után a pedagógusok helyzetéről, az anyagi biztonságról, a munkavégzés változásairól beszél. Úgy véli, hogy a mai fiatal pedagógusok szinte reménytelen helyzetben vannak(31:18). A mai fiatalok számára azt tanácsolja, hogy senki se adja fel kis és nagy céljait, valamint ameddig csak lehet "tanulni" kell(37:54).