Az interjúalany 1923-ban született Hrodnában (Fehéroroszország, akkor Lengyelország). Beszél családjáról, lengyel származásáról. (01:06) Beszél a II. világháború kezdetéről, Lengyelország lerohanásáról, arról, hogyan érintette ez családját. (07:26) Családjával a németek és az oroszok elől próbáltak megszökni, de elfogták és dolgoztatták őket. (22:30) Beszél arról, amikor az oroszok elfoglalták a területet. A németek hadifogságba estek, rettenetes körülmények között. (29:12) Elmondja, hogyan változtak meg 1945 után a körülmények. (33:50) Az interjúalanyt letartóztatták. (36:46) Beszél munkájáról, mészkőtörőben majd üveggyárban dolgozott. (41:32) Beszél apja betegségéről, haláláról, férjével való megismerkedéséről. (45:28)

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

Az interjúalany beszél nagyszülei kalandos költözéseiről (0:25), nagybátyja málenkij robotra való elhurcolásáról (1:51), másik nagybátyja 1956-os „disszidálásáról” (2:59), nagybátyja oroszországi élményeiről, aki 1958-ban jött haza (4:05), és annyira el voltak zárva az információktól, hogy az 1956-os forradalomról nem is hallottak (4:57). Megemlíti, hogy 1956-os nagybátyja beszámolt a családnak a mosonmagyaróvári sortűzről (6:57). Beszél a Kádár-korszakkal kapcsolatos emlékeiről (7:21), a kisdobosokról és úttörőkről (8:42), a korabeli piacokról (9:47), az áruhiányról (10:24), a kor jellegzetességeiről (11:01), a televízió megjelenéséről, első tévéjükről (12:17), az életszínvonal emelkedéséről és a kispolgári gondolkodásról (14:49), a nagy ünnepségekről, megemlékezésekről és a társadalmi feszültségek levezetéséről (16:40), és a szegénységről (17:42), a Kádár-kor Janus-arcúságáról és az elnyomásról (19:10), a kötelező KISZ-tagságról (21:35), a technikumokról és a szakmunkásképzésről (23:16), a korabeli zenei életről, a beatzenekarokról és a rendőri jelenlétről (25:50), az ifjúsági klubokról (27:58), az aczéli három T-ről és annak érvényesüléséről (29:15), rendőrséggel kapcsolatos élményéről (33:04). Beszámol, a lengyelországi eseményekről és a 80-as évekbeli enyhülésről (34:37), tanácstaggá választásáról, és arról, hogy nem engedték, hogy lemondjon, majd újraválasztották (37:39). Végül mesél a rendszerváltoztatásról, a korszak hangulatáról (46:05)