Nagy Ferenc 1923-ban született, a népes család tagjait és annak történetét mutatja be(0:05). Az interjúalanyt minden szülőfalujához, Naszályhoz köti. Ide járt iskolába, itt nősült meg, ma is ott lakik(4:05). A második világháború előtt nagyon szerény körülmények között élt, pontosan megtudjuk, hogy ekkoriban mit ettek a falusi szegény emberek(4:33).Édesapja gondoskodó, szorgalmas ember volt - igyekezte a gyermekeit különböző mesterségekre kitaníttatni(6:10). Nagy Ferenc géplakatos lett, 1944-ben étteremben dolgozott, mint mosogatólegény. De a háború elől édesapja hazarendelte, hogy ott dolgozzon(7:03).Almásfüzítőn géplakatos tanonc lett(8:44). Az interjúalany háború alatti politikáról és a harcokról mesél(9:07). Leventeként vonultatták be a nyilasok, erről az időszakról hallhatunk személyes történeteket(11:11).A szovjet benyomulás miatt Klagenfurtba szorultak vissza. Gyalogszerrel menekült, akár napi 50 km-t is megtettek(17:30). Nagy Ferenc a visszavonulással, kényszermunkával és a hadifogsággal kapcsolatban személyes élményeit meséli el(18:03).Egy őrmesternek köszönhetően egy éjszaka Ausztriából Nagy Ferenc pár katonatársával hazaszökött Magyarországra(23:35). Visszament Almásfüzítőre dolgozni(még ekkor is gyakornokként), de igazolnia kellett magát(B-listázták, mivel "nyugatos" volt)(26:35).Így végülis csak úgy tarthatta meg az állását, hogy be kellett lépnie a kommunista pártba(27:33). Majd az interjúalany a munkahelyi történeteket beszél el(28:56). Az 1956-os eseményeket nem úgy érzékelték, minta budapestiek. Az almásfüzitői üzem leállt, értekezleteket szerveztek - de a forradalmi hangulat nem volt vidéken olyan erős(30:29).A forradalom után át kellett lépni az MSZMP, de ezt Nagy Ferenc ezt megtagadta(32:35). "A magyar nép nem akart belépni a TSZ-be!" - Nagy Ferenc a Tsz-esítésről(35:04).A bátyja megjárta Recsket, de testvérének nem mert szólni erről, mert úgy megfélemlítették(35:20). Visszaemlékszik arra, hogy a Szabad Európa feltüzelte a magyarokat a szovjetekkel szemben. Az idős Nagy Ferenc szinte teljesen átlátja az '56 körüli nemzetközi eseményeket, folyamatokat(36:28). Az interjúalany elszavalja egy versét, amelyet a hadifogsából való hazatérésekor vetett papírra(38:40).

Az interjúalany beszél szüleiről, származásáról, arról, miként költözött családja Szegedre (0:05). szól arról, miként szűnt meg az oktatás 1944-ben, és arról, hogy édesapját nem vitték el katonának, mert a sóhivatalban dolgozott (2:30). Beszél az angol-amerikai bombázásokról, majd az ország és Szeged német megszállásáról, a német katonák viszonylagos barátságosságáról (5:20). Részletesen beszámol Szeged utolsó bombázásáról, amikor a Csillag tér környékét pusztították el a lövegek (7:40). Feleleveníti Dálnoki Miklós Béla és Horthy Miklós kísérleteit a különbékére vagy a nyugati erők előtti kapitulációra (9:40), majd azt, hogy miként szállta meg Magyarországot először a német, majd a szovjet hadsereg (14:45). Szól Szeged szovjet bevételéről és továbbnyomulásukról, az aknagránátos támadásokról (18:20). Visszatér a II. magyar hadsereg pusztulására a Don-kanyarnál (22:15), majd rátér a háború utáni ujjáépítésre, a nehéz megélhetési körülményekre, a cserekereeskedelem kiújulására (27:18). Szól arról, miként hagyta ott az iskolát az újjáépítés kedvéért, majd került a honvédséghez, ahol gyorsan hadnagy lett és Kiskunfélegyházára került (31:00). Végül katonai pályájáról beszél, valamint a középhatótávú szovjet rakéták kaposvári elhelyezéséről és annak titkosságáról (33:00).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).