Az interjúalany beszél a gyerekkoráról (0:59), a bombázásokról, második világháborús emlékeiről, a szovjet csapatok megérkezéséről, az óvóhelyről (2:24), 1919-es kommunisták által elkövetett gyömrői gyilkosságokról (10:28), az áldozatok hozzátartozóinak rendszerváltoztatás utáni kártérítéséről, egy emlékmű felállításának tervéről (28:38), a leventeoktatásról (31:55), a katonaságról (34:41), az úttörőmozgalomról, táboroztató tevékenységéről (36:50).

Az interjúalany beszél gyerekkori munkájáról (0:10), a helybeli zsidókról (1:31), a szovjet megszállás időszakáról (2:27), deportálásukról (5:32), megérkezésükről, az első intézkedésekről (11:25), egy üveggyártelepre való elhelyezésükről (13:17), munkájáról a homokbányában, a lágerbeli mindennapokról, mezőgazdasági munkájáról (14:10), arról, hogy a harmadik év volt a legnehezebb (29:10). Végül hazatéréséről mesél (33:04).

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).