0:00 családi háttér, gyermekkor 0:45 megjárta 1945-ben Berlint, Németországban nem volt élelem, azért kellett kimennie, mert az édesapja katonatiszt volt 3:27 a lakásukat elvették, ezért nehezen indult az élet 3:50 mesél a gyermekkoráról, családjáról, majd a munkáiról 9:08 mesél a második világháború időszakáról Vácon, látta a menetben elvitt zsidókat, felidézi a zsidótörvények hatásait 11:55 a német hadsereg bevonulását a főtérről nézte végig 14:20 az iskolát nem fejezhette be, mert az apja a bombázások miatt otthon tartotta 17:36 csalódott 1956-ban, és utálta emiatt a Szabad Európa Rádiót, mert fellázították a magyar népet 20:21 Nagy Imréről negatív véleménye van 22:00 Kádár János a népet maga mellé akarta állítani 27:04 visszaemlékezik a Rákosi-korszakra, a főbérlőjét elvitték börtönbe 31:37 a rendszerváltoztatásban csalódott

Az interjúalanyt nazarénus hite miatt a Horthy-hadseregben érték az első megpróbáltatások (0:20). Végig kellett néznie egy kivégzést (3:25), majd börtönbe csukták és elvitték a bori táborba munkaszolgálatosként, ahol Radnóti Miklóst is fogva tartották (8:20). Részt vett az erőltetett menetben (19:00). Az oroszok átvitték a Fekete-tengeren (29:45), ahol Sztálingrád újjáépítésénél volt kényszermunkás (31:25). Mindig mondták nekik, hogy addig nem mennek haza, amíg Sztálingrád fel nem épül. Egyszer azonban szólították, hogy hazamehetnek (35:00). Elmeséli a tábor lakhatási körülményeit és mindennapjait (37:50). Visszafelé menet már nem hajóval, hanem vonattal mentek. Máramarosszigeten már várták a szülei (41:15). Végül arról szól, hogy az oroszokat kritikátlanul utánzó Rákosi-rendszer rossz volt, a Kádár-korszak viszont jó volt az országnak (48:50). Meggyőzően beszél arról is, hogy hitét, jókedvét mindvégig megőrizte és reménységét egy pillanatra sem veszítette el.

0:00 családi háttér, kisparaszti családból származik, de édesapja eladta a földjét, és Szolnokon dolgozott 1:33 1943 októberében bevonult katonának Debrecenbe, majd tartalékos tiszti iskolába került 3:00 1944 júniusában nyugatra indultak, az első megállójuk Ausztriában volt, amerikai hadifogságba estek 5:52 teherautókon Csehországba viszik őket, ahol átadják őket az oroszoknak, de az orosz katonák szívesen fogadták őket 9:36 de onnan marhavagonokban elindítják őket Budapestre, majd Szolnokra, ahol a szüleit még látta 16:08 továbbindítják őket, majd egy romániai gyűjtőtáborba vitték a hadifoglyokat, onnan pedig a Szovjetunióba transzportálják őket, a romániai gyűjtőtábort maguk között csak haláltábornak nevezték, nem volt tábori vécé, nem kaptak ennivalót 19:28 őket Izsevszkbe vitték, ami az Urál nyugati oldalán volt, az udmurt autonóm régióban 21:43 ők, mivel tisztek voltak, nem dolgoztak eleinte, de maguk kérték, hogy mehessenek dolgozni, velük volt Imrédy János, Imrédy Béla fia is hadifogságban 23:42 az oroszok nem is láttak még almát, csodálkoztak rajta, nagyon szegény volt a térség; a hadifoglyok nagyon lefogytak, és a hasuk felpuffadt, a halálos beteg foglyok egy részét hazaküldték, hogy ne rontsa a statisztikát, nagyon kevesen tértek haza onnan 26:43 a békeszerződés megkötése után változtak a körülmények, pl. nem kellet őrrel bemenniük a városba 28:05 1949-ben jöttek haza, Imrédy Jánost nem engedték haza 29:42 a bátyja két héttel később ért haza, mint ő, nekiláttak az álláskeresésnek, Szolnokon az építőiparban helyezkedett el, majd később a vízügynél dolgozott, és onnan vonult nyugdíjba 31:23 be akarták léptetni a pártba, de nem lépett be, a Rákosi-korszak szörnyűségeit idézi fel 35:04 1956-ban a vízügynél is voltak megmozdulások, őket elvitték a forradalom leverése után 37:10 a Kádár-korszak enyhébb volt a Rákosi-rendszerhez képest, nem kellett félelemben élni, de a vallásosság például hátrányt jelentett