Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a hagyományos bábákról, a magyar katonák közelségéről és az ebből adódó katonásdi játékokról (0:44), majd rátér édesapja honvédségi szolgálatára a visszacsatolásoknál, illetve a II. világháborúból való kimaradására (5:03). Szól arról, miként kezdett el érdeklődni a történelem, a helytörténet és a néprajz iránt (7:23), valamint arról, hogyan került fel mégis Budapestre ipari tanulónak (11:26). Beszél az 1956-os forradalmat illető emlékeiről, illetve értékeli a forradalmat (13:42). Szól munkájáról (16:00), és arról, hogyan lett a Honismereti Klub elnöke (18:05). Beszél a Kiskunmajsa monográfia elkészítésében, főleg a vallási élet kutatásában végzett munkájáról (22:35), valamint az erőfeszítésekről egy múzeum felállításában (25:00). Visszatér egy II. világháborús családi emlékre (30:18), szól Kiskunmajsa fellendüléséről (34:40) majd a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket hasonlítja össze (32:40).

Az interjúalany beszél édesapja cselédi származásáról (0:28), arról, hogy 1942-ben a Délvidékre költözött a család (1:11). Mesél arról, hogyan lett baloldali elkötelezettségű (11:12), hogyan szakadt el a vallástól (12:27), milyen állást ajánlottak neki a diploma megszerzése után (14:08), hogyan emlékszik az 1956-os forradalom helyi eseményeire (16:06), hogyan lett párttitkár, milyen pályát futott be az államigazgatásban (16:47). Kitér arra, hogy a ’60-as évektől már tanultabb emberek kerültek az államigazgatásba (24:53), röviden rátér a Kádár-korszakbeli fizetésére (29:42), külföldi útjaira (31:28). Beszél a rendszerváltoztatásról, az új pártok képviselőivel kialakított kapcsolatáról (32:46), gyerekeiről (35:22).

Az interjúalany beszél debreceni gyökereiről, őseiről, így Simonfi Sámuel bíróról, akinek az ideje alatt építették a Nagytemplomot. Szól a család katonai hagyományairól, huszár édesapjáról, édesanyjával való megismerkedéséről és frontszolgálatáról, a menekülésről (0:14). Visszaemlékszik, hogy osztrák terülen néger katonákkal találkozott, valamint arra, hogy látták Sankt Pöltent égni (3:50). Beszél a háború utáni visszatérésről, újrakezdésről (6:00), valamint arról, hogy osztályidegennek számítottak, ezért vonták meg hadiárvasági támogatásukat is (6:00). Szól a debreceni méntelepről, ahol a régi huszártisztek dolgoztak, akik már nem lehettek katonatisztek (9:05). Szól a hagyományőrzés egyre tudatosabb vállalásáról, a sárvári múzeum kialakulásáról (11:40), valamint a lovastúrákról (15:00). Szól a lovas hagyományőrzés prominens alakjairól, a nyíregyházi és sárvári váltott ülésekről, valamint tevékenységeikről, könyvkiadásokról (15:50). Beszél a huszárság értékeiről, egyre bővülő állományukból, és annak fontosságáról, hogy a fiatalok megértsék a huszárság és a hagyományok fontosságát (19:40). Szól a világméretű elterjedtségről, a francia vagy nepáli huszárokról, a huszártalálkozókról (21:10). Szól a Szilágyi-csoportról, akiket Dániában kerítettek be az oroszok, de nem fegyverezték le őket, mert a dán király úgy nyilatkozott, hogy az ő vendégei (23:00).