Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti Magyarország politikai viszonyairól (0:15). Hangsúlyosan szól a II. világháborúról, és a Don-kanyarnál elesett bátyja emlékéről (3:00). Beszél Magyarország kiugrási kísérletéről és a német megszállásról (9:28), valamint a szovjet megszállásról (14:20). Beszél a háború utáni évek politikai viszonyairól (18:32), a hadseregbe való belépéséről (20:26), illetve a hadsereg és a párt kapcsolatáról (23:40). Beszél az 1956-os forradalomról, amit katonaként élt ált (25:38), különös tekintettel a katonaként és hazafiként érzett ellentmondásra (35:58). Végül a hadsereg viszonylagos konszolidációjáról beszél a Kádár-rendszerben (36:49).

Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége