0:00 családi háttér, gyermekkor 7:14 mesél az iskolai tapasztalatairól 8:24 1956-ban féltek az oroszok bevonulásáról, de nem látták őket, mesél az orosz tanulásról is 12:10 1959-ben kezdett el dolgozni a szövetkezetnél 14:31 később raktárosként dolgozott 18:44 volt munkásőr is, mesél erről az időszakról 19:10 volt Németországban, ahol lenyűgözte a németek kedvessége 20:39 volt KISZ-tag, és KISZ-vezető 23:04 munkásőr azért lett, mert a családjában is voltak munkásőrök 23:40 a határőrségnél volt katona, felidézi a katonasági élményeit 28:53 volt párttag, és szakszervezeti bizalmi is 29:43 a rendszerváltoztatással nem sok minden változott az életében

Az interjúalany 1941-ben született Gyermelyen. Beszél családjának történetéről, gyermekkoráról. Édesapja harcolt a II. világháborúban, elesett a fronton. A 40-es évek végére nagyszülei is meghaltak, édesanyjával maradtak ketten. A háztáji gazdaságból éltek meg. (05:26) 1947-ben kezdett el iskolába járni. Elmondja diákéveinek élményeit, iskola mellett dolgoznia is kellett. (08:38) 1954-ben abbahagyta az iskolát, az erdészetnél kezdett napszámban dolgozni. A háború utáni földosztáskor kaptak pár holdas földet, amin búzát termeltek. (11:46) Beszél a fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Elsősorban a szabadban, az erdőben játszott társaival. Elmondja a mindennapi falusi életet, amely különösen kemény volt, mivel nem volt felnőtt férfi a házban. 1955-ben otthagyta az erdészetet, iskolában lett fűtő. (16:50) Kitér az 1956-os forradalomról szerzett élményeire. Közben sokat és keményen kellett dolgoznia, vasúti-raktári rakodómunkásként dolgozott, majd kézbesítő lett. (27:28) Nagy nehezen, baráti kapcsolatokkal tudott csak sofőri állást szerezni 1960 tavaszán. (31:26) Elmondja sorkatonaságának történéseit. Két alkalommal nem kellett bevonulnia, mivel munkájával ő támogatta anyagilag édesanyját. Harmadszorra azonban már nem kerülhette el katonaságot. A hadseregben is elsősorban sofőrmunkákat kapott. 25 hónapig volt katona, 1964-ben szerelt le. (40:36) Beszél a Kádár-korszak mindennapjairól. Nem volt rá nagy hatással a rendszer, nem lázadt ellene, így ő sem került rossz helyzetbe. (42:30) Röviden beszél a rendszerváltoztatásról, akkor már a TSZ-nél dolgozott. (43:20)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, és a származás fontosságáról az 1950-es években (0:24). Beszél II. világháborús élményeiről, például arról, hogy erélyes édesanyja mindig képes volt kiparancsolni a randalírozó oroszokat, valamint arról, hogyan költöztek át Isaszegre, ahová szánnal húzták le a szülei (4:45). Szól arról, hogy nagyon félt az orosz katonáktól, ezért Isaszegen a baszállásolt orosz tiszt elől az asztal alá bújt (8:10). Édesapját is elvitték málenkij robotra, de megszökött (10:14). Beszél iskolás éveiről, arról, hogy Szabó Magda volt az osztályfőnöke, aki még délutánonként otthon is irodalmi szakköröket tartott (11:40). Szól arról, hogy az orosz nyelv elhanyagolását buta módon a rendszerrel való szembeszegülésnek tartotta (15:40), valamint arról, hogy hetente megalázóan kispadra ültették a rosszul viselkedő úttörőket (18:20). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről, amit majdnem a Kilián-laktanyával egy vonalban lévő lakásukból nézhetett végig. Elmondja, hogyan lőtték agyon az egyik osztálytársát (24:15). Szól rokonairól, akik részt vettek a forradalomban, majd később disszidáltak (29:30) . Szól arról, hogy a kommunista rendszerben kezdetben nem volt magas beosztásban, így el tudta kerülni, hogy részt vegyen a nem kötelező eseményeken, később pedig már annyira nem is számított (33:00). Végül a rendszerváltoztatás csalódásairól szól, de arról is, hogy ugyanakkor hatalmas változásokat hozott (34:45).