Az interjúalany beszél gyermekkoráról, születéséről (0:30), majd arról, hogyan határozzák meg mai jobboldali érzelmeit a szovjet megszállás során szerzett tapaszatlatai (1:15). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról. A beszolgáltatások és az internálással való fenyegetés hatására édesapja öngyilkos lett (2:32). Szól az 1956-os forradalomról és arról, hogy feleslegesnek látta, hiszen Jaltában évtizedekre a Szovjetunió kapta Magyarországot (6:32). Szól arról, hogy bányászati szakképzéséről és katonai szolgálatáról (10:10). Mesél a laktanya életéről, osztályidegenségéről (13:10). Családalapításáról, lakásvásárlásáról is szól, valamint arról, hogy egy nem párttag munkásnak sokkal többet kellett dolgoznia (18:00). Mesél munkahelyéről, és arról, hogyan sikerült "kibékülnie" a párttitkárral (22:00). Végül a rendszerváltoztatást, a FIDESZ történelmi szerepét és a magyarság elszigetelt helyzetét elemzi (26:33).

Az interjúalany beszél a II. világháborúról (0:38), csendőr édesapja visszatéréséről a hadifogságból (4:10), illetve a háború után az élet megindulásáról, az oktatás jellegéről (9:27). Megemlíti a soproni határsáv kiépülését (25:12), az 1956-os forradalom helyi hatásairól (29:90), illetve a Kádár-korszak mindennapjairól, munkáról, lakásról, KISZ-tagságról és vallási életről (33:00).

Az interjúalany 1934-ben született Rózseszentmártonon (Heves megye). Beszél családjáról. Egy nővére született, apja bányász, anyja háztartásbeli volt. Elmondja gyermekkorának történetét. Arra emlékszik, hogy a II. világháború végén a falu többször gazdát cserélt a németek és az oroszok között. A szovjet megszállás után több orosz katonát beköltöztettek a családhoz. (02:24) Elmonjda diákéveinek élményeit. A történelmet, földrajzot és matematikát szerette a legjobban. Gimnáziumba Egerbe járt, majd felvették az orvosi egyetemre, de azt otthagyta, hogy tisztiiskolába mehessen. (04:46) 1956-ban katonatiszt volt, disszidálni akart, de elfogták és bebörtönözték. A forradalom kitörésekor szabadult. Kispesten többedmagával védte a Határ utat a szovjetek és az ÁVH ellen, de először nem voltak fegyvereik, nehézkesen tudtak csak szerezni. Beszél a kialakult harcokról. (11:40) Beszél a forradalom után börtönben töltött éveiről. (13:20) A katonai bíróság 1957 januárjában első fokon halálra ítélte, másodfokon helybenhagyták. 1958-ban kegyelmet kapott és 15 évre változtatták büntetését. Összesen 14 évet ült. Elmondja, hogy melyik börtönökben raboskodott, milyenek voltak a körülmények, milyen munkákat kellett végeznie. (23:18) Beszél az amnesztiáról, amely csak a köztörvényesekre vonatkozott, ezért a börtönüzemekben elkezdtek sztrájkolni a politikai foglyok. Nem ettek, vizet sem ittak, végül csak négyen tartottak ki. Nyolc nap után folytatták a munkát, addigra az interjúalany már 46 Kg-ra fogyott le. (28:42) Elmondja 14 év utáni szabadulását, letelepedését a börtönévek után. (31:14) Újra beszél a börtönben uralkodó körülményekről, a kevés és rossz minőségű élelemről. Az őrök fizikai erőszakot csak ritkán alkalmaztak. (38:02) A szabadlábra helyezés után rendőri felügyelet (REF) alá került 10 évre, folyamatosan megfigyelték. Az erdészetnél kezdett favágóként dolgozni, majd asztalos lett. Mivel háza is leégett kölcsönöket vett fel, maszekolnia kellett. (45:30)