Az interjúalany 1923-ban született Budapesten. Beszél gyermekkoráról, családjáról. Édesapja asztalos volt. Több rokon család élt egy házban. Egy családi konfliktus miatt költöztek külön. (01:58) Beszél iskoláiról. Hímzést, ruhakészítést tanult. (06:50) Diákévei alatt egy kiránduláson ismerkedett meg későbbi férjével. Az iskola befejezése után, 1940-ben házasodtak össze. (08:28) Olaszországba akartak menni nászútra, azonban a férj nem kapott útlevelet, így a visszacsatolt Erdélybe utaztak. Később is egyszer visszalátogattak ide. (12:24) A háború közeledett Magyarországhoz. A férjnek nem kellett bevonulnia, mivel létfontosságú volt hivatalában. Az oroszok elől vidékre menekültek, ekkor született az interjúalany második gyermeke. (15:52) Elmondja, hogy élte meg a front átvonulását, a bombázásokat. 1944 decemberétől 1945 áprilisáig a védelmet nyújtó pincében tartózkodtak. (17:58) Elmondja, milyen volt egy átlagos nap a pincében. Újszülött kisgyermeke sajnos nem élte túl a bujdosást, 1 hónaposan elhunyt. (20:38) Másik gyermekét a pincébe betörő orosz katonák majdnem megölték. 14 éves húgát hét orosz katona erőszakolta meg. A védelmére kelő szomszédot lelőtték. (24:08) Újra beszél kisgyermekének haláláról. (26:10) A következő hullámban már orosz tisztek érkeztek, akik elhurcolták férjét. Pár hét múlva elengedték. (28:48) A lakást teljesen kifosztották, csak egy-két bútor maradt. A család Szalkszentmártonba költözött rokonokhoz. A 60 km-es utat gyalog tették meg. Azért mentek vidékre, mert azt remélték, hogy több lesz az élelem. (34:16) Férje nem tudott visszamenni hivatalába. Az újrakezdéshez minden megmentett holmit el kellett adni. (37:30) Az interjúalanyt és húgát az oroszok letartóztatták egy hétre indok nélkül, ez idő alatt újra kirabolták őket. (38:26) Végül a család Václigeten telepedett le, férje itt alkalmi munkákat kapott. (40:16) Beszél a rommá lőtt Budapestről. (41:22) Beszél a háború alatti és a háború utáni hétköznapok nehézségeiről, az újrakezdésről. (44:24)

Bartal Mihály szegényparaszti családban született Izsákon. Tízéves korától cselédként szolgált. A II. világháború végén hadifogságba esett, de már '45 szeptemberében szabadult. Megnősült, és felesége családja révén került kapcsolatba a kommunista párttal. Különböző pártiskolákat végzett, egyre magasabb pozíciókba került, pártiskolai előadó és Szabadszállás párttitkára hosszú időn keresztül. Hisz a rendszerben, mert "emberszámba veszik". Beszél a békekölcsön jegyeztetésről, de különösen részletesen mutatja be a TSZ-szervezés "módszertanát". Emberséges magatartása miatt '56-ban beválasztják a nemzeti bizottságba. (00:00- 01:50) családi háttér, cselédsors; (01:50-02:50) katonaság; (02:50-06:00) fogság, szabadulás, házasság, kapcsolat a párttal; (06:00-14:20) pártiskolák, emelkedés a ranglétrán, miért hitt a rendszerben: visszatekintés a cselédsors nyomorúságára; (14:20-18:00) a rendszer "elferdülése", személyi kultusz, Rajk-per, bizalom Nagy Imre iránt; (18:00-23:00) a szegényparaszti TSZ-ek az 50-es években; (23:00-37:00) a 61-es TSZ-szervezés módszerei konkrét példákon keresztül az agitátor szemszögéből; (37:00-44:40) az 56-os forradalom szabadszállási eseményei, mivel megőrizte emberségét, megkímélte a nép.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).