Az interjúalany mesél fiatalkoráról, iskoláiról és a leventemozgalomról. Ezt követően beszél II. világháborús katonai szolgálatáról és elmeséli, hogy hogyan esett szovjet hadifogságba. Bemutatja hadifogságának mindennapjait, ottani életkörülményeiket, az általuk végzett munkát. Elmondja, hogy milyen körülmények között jutott haza, mi fogadta itthon és hogyan hatott rá és családjára a mezőgazdaság átalakítása. 0:22--fiatalkora, iskolák; 1:8--katonaság, katonai szolgálata, hogyan került hadifogságba, milyen volt a hadifogság; 5:30--hogyan jutottak haza; 7:0--hogyan élte meg a katonáskodást és a fogságot, milyen volt az út hazafelé; 9:24--a hazaérkezés, beilleszkedés a fogság után; 10:22--milyen volt a háború utáni élet Magyarországon; 11:39--a TSZ-ek megalapítása; 12:35--milyen volt egy nap a hadifogságban, milyen munkát végeztek, mit ettek; 16:45--milyen volt a szálláshelyük, kapcsolatuk a helyi lakosokkal; 20:25--családja, milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban; 22:33--a levente mozgalom; 23:34--ismerősei a fogságban; 24:34--a Rákosi-korszak, beszolgáltatás; 27:10--lakhelye, hogyan tudtak megélni a beszolgáltatások idején, milyen módon próbálták meg kicselezni a beszolgáltatásokat; 29:49--milyen szállásuk volt a fogságban, hogyan pótolják ki saját főztjeikkel az étrendjüket, milyen ruhát kaptak; 31:50--milyen fegyvereik voltak a honvédségnél, milyen csatákba vettek részt; 36:6--milyen mukát végzett hazatérése után

Almássy Antal: az interjú rövid összefoglalása. Rövid bemutatkozás után (0.29-ig) először apja II. világháború alatti halálra ítéléséről, majd a család kitelepítéséről beszél, majd rátér az emigrálásra, az újrakezdés nehézségeire és a másodszori családalapításra (3.57-től). Többször kitér az arisztokrácia, illetve a mindenkori elit közösség iránti anyagi felelősségre, pl. 18.14-től a pásztói kórház alapítása kapcsán. 25.44-tő beszél arról, hogy hogyan tudott a család kapcsolatot tartani az itthon maradt családtagokkal, majd elmeséli hazatelepülésének körülményeit.

Az interjúalany 1932-ben született Budapesten. A legkorábbi emléke, hogy a szülei beszéltek a közelgő háborúról. Édesapja vegyész volt. Amikor a gyárat át akarták telepíteni Németországba, ő felmondott, így el kellett hagynia a fővárost is, Békés megyébe költöztek. Az első bombázásokat azonban még átélte a család Budapesten. (03:58) Miután leköltöztek Békésbe, 1944 novemberében a Vörös Hadsereg elérte otthonukat. Az első katonák még idősebbek és jóindulatúak voltak. Elmondja, hogy a közelben lévő erdőben létesített lőszerraktárt harcok nélkül szerezték meg az oroszok. Beszél arról, hogy korábban németek szállták meg a falut, de miután a debreceni páncéloscsatában a szovjetek győztek, a Wehrmacht katonák is elmenekültek. (07:10) Két nagybátyja hadifogságba került és Fogsányba vitték őket. Azért nem szállították őket tovább a Szovjetunióba, mert egy korábban náluk elszállásolt német orvos 50 év felettinek nyilvánította őket. (08:40) Az interjúalany egyházi iskolába járt, amelyet 1948-ban államosítottak. Később Egerbe került, ott érettségizett 1950-ben. Először az elektromérnöki szakot jelölte meg, de végül csak az orvosi karra vették fel, Ekkor költözött vissza a család Budapestre. Hiába volt Kispesten családi örökségként házuk, csak a hozzá tartozó melléképületet kaphatták meg, ahol nyomorúságos körülmények között éltek. Telenként a szobában is megfagyott a víz. 6 éven keresztül laktak itt. (13:44) Az 50-es években általános volt a szegénység. Édesanyjának is dolgoznia kellett, az egyetemnek sem volt pénze orvosi köpenyekre. Az egyetemen aktív mozgalmi élet folyt, amelyben az interjúalany is részt vett. Ennek a jó oldala az volt, hogy mély barátságok kötődtek. Az interjúalany jó tanuló volt, állami ösztöndíjban is részesült. Öccsét 1956-ban felvették a villamosmérnöki karra. Egy csereprogram keretében sikerült kijutnia 1 hónapban az NDK-ba, leírja az út részleteit. Az utazás szép élményeket hagyott benne, egyedül Drezdában látta még a szőnyegbombázás borzalmas nyomait. (22:30) 1956 szeptemberében doktorált. A gyáli úti akkori repülős kórházba került. (25:32) 1956. október 1-én hivatalosan katonaállományba vették. Október 23-án beteg volt, így csak később öccsétől értesült a forradalomról. Több katonának behívott orvos a lakosságtól kapott civil ruhát. (31:00) A család új házba kerülhetett, de Budapest '56 után romokban hevert. (32:58) Beszél a kórházi munkáról. A forradalom alatt a műtőjük találatot kapott, így egy ideig akadozott az ellátás. Férjhez ment, a József Attila lakótelepen sikerült nehézkesen lakást szerezniük. 1958 márciusában tudtak beköltözni, egy hétre rá született meg az interjúalany első fia. A szülési szabadság csak 6 hét volt, utána a gyereket bölcsődébe, majd a nagyszülőkhöz kellett vinni. (40:32) A munkahelyén hamar elfogadták, nő létére be tudott illeszkedni a férfi nőgyógyászok közé. 1960-ban tett nőgyógyász szakvizsgát, egy évre rá született második fia. Összesen 21 évet töltött a klinikán, utána nyerte el a János Kórház szülész főorvosi posztját. Innen 12 év után ment nyugdíjba. Beszél a János Kórház szülészeti osztályainak történetéről. (44:04) A rendszerváltoztatással nem foglalkozott. (44:56)