Leírás: Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a két világháború közötti szegénységről, családja nehéz sorsáról (0:08). Elmondja, hogy egy nap egy tehetősebb házaspár felkereste őket, hogy örökbe fogadják (5:27). Már az új házhoz közeledve gyanús lett, hogy nem fiúként, hanem cselédként lesz szükség rá (8:00), majd hamarosan kiderült az is, hogy milyen nehéz munkákat kell elvégeznie, és hogy gyakori verésekben lesz része. Elmeséli, hogy beteg lett, de nem vitték orvoshoz (14:43), valamint azt, hogy miként kapta meg élete első rendes cipőjét (17:40). Felsorol néhány esetet, amikor igazságtalanul nagyon megverte a gazdasszony (22:33). Nehéz gyermeksorsának egész életére gyakorolt hatásáról is szól (29:15). Végül feleleveníti, hogyan tartóztatták, mikor idősebb korában elhatározta, hogy visszatér a családjához (30:55).