Az interjúalany beszél a két világháború közötti életről, a nélkülözésről (1:12), illetve a mezőgazdaságról és a revíziós gondolatról (5:26). Rátér a II. világháborúval kapcsolatos emlékeir, az orosz megszállók három hullámára (7:54), a megszállókkal való együttélésre (12:52). Később az 1950-es éveket érintő emlékeit eleveníti fel, a közegészségügyről (18:46), illetve a mezőgazdaság átalakításáról (21:55), a feketevágás vádjáról (26:18). Végül a szövetkezeti, a mozgalmi és vallási életet elemzi (30:38).

A református lelkipásztor interjúalany 1932-ben született Adásztevelen (Veszprém megye). Beszél családjáról, két lánytestvére született, szülei, testvérei és ő maga is pápai református diákok voltak. 1957-ben házasodott, 2 gyermeke van. (03:06) Az interjúalany Adásztevelen kezdte elemi iskoláját, majd Pápán folytatta. (04:24) Beszél arról, milyenek voltak a család életkörülményei a '30-as, '40-es években. Apja volt a falu lelkésze, szerény körülmények között éltek. A járandóság elsősorban nem pénzbeli volt. (06:20) A II. világháborúból nem sokat látott. Az orosz megszállás idején egy lelkészcsalád lakott náluk, akiknek az otthonát elpusztította a front. A szomszéd falu lelkészét a szovjet katonák lelőtték. (10:14) 1945 után annyiban változtak az életkörülmények, hogy nem tudták már kiegészíteni a lelkészi járandóságokat. (11:30) Beszél a Pápai Kollégiumban töltött éveiről, tanárairól, az oktatásról. (17:46) Elmondja, hogy miért az egyházi hivatást választotta. Megemlíti az iskolában folyó kulturális életet. Azért döntött a pápai teológia mellett, mert itt egyszerre gyakorolhatta a lelki életet és folytathatta a kulturális tevékenységeket is. (21:52) Beszél arról, hogyan tiltakoztak 1951-ben a debreceni és a pápai teológia bezárása ellen. El akarták érni az egyházkerületi ülés összehívását, amely megmenthette volna az iskolát. (29:32) Az ÁEH attól félt, hogy a tiltakozók külföldre akarnak szökni. Visszarendelték a tiltakozókat azzal az ígérettel, hogy nem lesz semmilyen retorzió, azonban később mindenkit megróttak, egyeseket börtönbe zártak. (32:14) 1956-ban szombathelyi segédlelkész volt, a forradalom alatt részt vett az utcai felvonulásokban. A forradalom leverése után a vezetőket elkapták és kínzásokkal próbálták őket rávenni terhelő vallomások tételére, de erre nem voltak hajlandók. Az interjúalany átvészelte a megtorlásokat. (39:14) Elmondja milyen volt a Kádár-rendszer kapcsolata a református egyházzal. 1957 és 1977 között Kőszegen volt lelkész. Nagyon nehéz időszak volt ez mind anyagilag, mind a pasztoráció terén, hívei közül sokakat meghurcoltak vallásosságuk miatt. (42:20) A rendszerváltoztatást módszerváltásnak nevezi. Beszél az egyházi iskolák visszaszerzéséről. (45:16) A mai fiatalságnak azt üzeni, hogy tanuljanak nyelveket és legyenek büszkék iskoláikra. (46:00)

Az interjúalany beszél arról, hogy a háború alatt született, csendőr édesapjának pedig sokáig bújkálnia kellett a megszállók elől (0:28). Rátér oktatására és az összevont osztályokban folyó tanítás elemzésére (3:50). Szól az akkori szórakozási lehetőségekről, a farsangi bálokról (6:00). Beszél az úttörőmozgalomról és a kommunista propaganda megjelenéséről az iskolában (9:45), majd a Rákosi-rendszer terrorjáról, a fekete autótól való rettegéstől (11:40). Szól a mezőgazdaság terrorizálásáról és a propagandáról (13:25). Beszél az 1956-os forradalomról, arról, hogy édesapja részt vett a naggyűlésen, és felszólalt a forradalmi megtorlás ellen. Később a zöldávós azt nyilatkozta, hogy az interjúalany édesapja mentette meg az életét (17:35). Beszél arról is, hogy a 23-a utáni vasárnap olyanok is mentek misére, akik korábban nem mehettek (21:35), valamint arról, hogy a bátjya disszidált (24:24). Szól arról, mennyire határozta meg életét a csendőr édesapja miatti diszkrimináció, például az, hogy nem vették fel kollégiumba (25:00). Szól elhelyezkedéséről egy tatabányai cég adminisztrátoraként és az esti gimnázium elvégzéséről (30:10). Elmeséli, hogyan ismerkedett meg férjével és hogyan házasodtak össze (36:18). Összehasonlítja a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak jellegét, kiemelve, hogy 1963-ban az öccsét már felvették, tehát csökkent hátrányos megkülönböztetésük (39:38). Végül a rendszerváltoztatásról szól, melynek során részt vett a helyi MDF létrehozásában, ami azonban Antall József halála és a rendszerváltoztatás félresiklása miatt szétdarabolódott (42:45).