Az interjúalany beszél születésének idejéről, helyéről és családjáról (00:04). Gyermekkoráról mesél (szülők, nagyszülők, főleg a diákkor) (01:12). A két világháború közötti időszak általános hétköznapjait futólag említi (04:21). A II. világháború: – kiszombori általános mozgósítás (04:55), - a család a faluba (Kiszombor) menekül a majorságból (07:03), - a szovjet katonák első bejövetele Kiszomborra – intézkedések, atrocitások (08:52), - 40 magyar katona szovjetek előli bujdosása (09:56), - a szovjetek második kiszombori bejövetele, áldozatok (11:11), - életkörülmények változása (12:40), - karácsony a háború előtt és alatt (13:40), - katonák a családtagok között (15:44), - két rokon elvitele munkára (16:50), - szovjet katonák ruházatát hasonlítja össze a magyar katonák öltözékével (18:03), - szovjet katonák fogadtatása (19:11), - szovjet gránát-támadás (20:59), - kiszombori zsidók és sorsuk (22:48). A háború utáni időszakból arról beszél az interjúalany, hogy az uraság földjét hogyan osztották szét 1946-ban (25:55). Forint bevetetését említi, példákkal érzékelteti az inflációt (26:57). 1956 Kiszomboron (28:45). Termelő szövetkezetek létrehozása, felépítése, agitáció, pozitívumok említése (34:36). Szocialista felvonulások, ünnepek (40:39). Kádár-korszak – továbbtanulás felnőttként (42:43). Rendszerváltoztatás kedvezőtlen gazdasági hatásai - személyes tapasztalatok.

Az interjúalany beszél családjáról (0:27), csendőr férjéről és gyerekeiről (2:22), a kitelepítés előzményeiről, és annak körülményeiről (3:08), a tanyára való megérkezésről, és az ottani mindennapokról (9:22), arról, hogy a harmadik év nyarán már több információ eljutott a külvilágból a táborba (18:15), a tanya konyháján végzett munkájáról, az ételekről (19:50), az őrök magatartásáról (21:35), a szabadulás körülményeiről, az ezt követő nehézségekről (23:12), az 1956-os forradalomról, és hazatelepülésükről (24:20), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (27:44), fia továbbtanulási lehetőségeiről (28:22), a táborbeli orvosi ellátásról (29:01), a hortobágyi kitelepítés áldozataival való kapcsolattartásról (32:16), végül a táborbeli hitéletről (33:11).

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).