0:00 családi háttér, az édesapja a MÁV alkalmazottja volt 2:02 az apácákhoz járt óvodába, és elemibe 2:34 édesapját az orosz katonák lelőtték 1945-ben, az édesanyja egyedül kényszerült eltartani a családot 5:49 az apácák iskolájának államosítása után iskolát vált, később kereskedelmi iskolában tanult 7:46 felveszik az egyetemre, de bizonytalan körülmények közepette 10:36 mesél az egyetemi évekről 12:43 az ötvenhatos eseményekben kevésbé vett részt 16:07 az egyetem elvégzése után segédkutatói állást kapott Sopronba 18:19 mint kutató, már tudott utazni, de csak szocialista országokba a hatvanas években 20:22 nagyon nehezen jutottak lakáshoz 23:14 a rendszerváltoztatás ellenére az elmúlt negyven év reflexei nagyon beleivódtak az emberekbe 25:53 a rendszerváltoztatás elhozott bizonyos szabadságot, de sokan életszínvonal-emelkedést vártak, ugyanakkor a tudományos elismerést meghozta nekik a rendszerváltoztatás 27:27 sokkal több lehetőség van utazni

Az interjúalany beszél arról, hogyan lett pap (1:31), mesél letartóztatásának okairól és körülményeiről (4:40), az 1956-os forradalom időszakáról (10:17), Bulányi Györgyről (14:23), a békepapokról (18:56), a szerzetesek és apácák meghurcolásáról a Rákosi-korszakban (21:40), a hitoktatás megtiltásáról és az iskolák államosításáról (22:55).

A szeged-csanádi püspök interjúalany 1930-ban született Battonyán (Békés megye). A településen sok nemzetiség és sok vallás is volt. Édesapja segédjegyzőként dolgozott. Az elemit helyben a katolikus és az állami iskolában végezte, majd Budapestre került gimnáziumba, itt megismerkedett a Horthy-korszak társadalmi életével. Közben édesanyja elhunyt. Átkerült Hódmezővásárhelyre a református gimnáziumba, de itt is tarthatta katolikus hitét. (03:52) Budapesten vetődött fel először benne a gondolat, hogy pap legyen. Szegeden kezdte el a kisszemináriumot, amelyet nehézkesen végezhetett el a II. világháború, a német majd az orosz megszállás miatt. Ennek ellenére a légkör mindig kiváló volt. Innen került a nagyszemináriumba. (05:50) Részletesen beszél a Horthy-korszak szellemiségéről. Teljesen szabadnak, felszabadultnak érezte magát. A cigányság nagy része be tudott illeszkedni a vidéki társadalomba. A fővárosban már mások votak a körülmények. A területi visszacsatolásokat hatalmas lelkesedés fogadta. (10:20) Elmondja, hogy a kommunista hatalomátvétel idején hogyan vették el Szegeden az egyháztól a földeket, ingó és ingatlan vagyonokat, hogyan próbálták ellehetetleníteni a vallást. A legtöbben nem hitték el, hogy komolyan megfosztják az egyházt javaitól. A rendelkezések ellen nagy tüntetéseket szerveztek, felpezsdült a lelki élet. (13:08) Beszél arról, hogy a Rákosi-korszakban megszűnt az emberek közötti bizalom, az egyháziakat külön is megbélyegezték. Az ÁEH és az ÁVO/ÁVH folyamatosan zaklatták a papokat. Az interjúalanyt még a Kádár-korszakban is meghurcolták amiatt, hogy felvette megnóra a II. vatikáni zsinat rádióközvetítéseit. (16:04) Az 1956-os eseményekről sokat nem tud, akkor Ásokhalmon szolgált. Újságokból és rádióból értesült az eseményekről. Mielőtt prédikációjában értékelte volna az eseményeket, a szovjetek újra megszállták az országot. (18:56) Nagyon rosszul érintette, hogy senkiben sem bízhatott meg, mert nem tudta, hogy ki jelent róla. Még a gyerekekben sem bízhatott, mert az óvódában, iskolában az elszólások miatt is veszélybe kerülhetett. (21:38) Beszél a Kádár-korszakról, a még a '70-es és '80-as években is meglévő megkülönböztetésekről. Az már teljesen érezhető volt, hogy a rendszer így nem működik, de nem számított rá szinte senki, hogy közel van már a rendszerváltoztatás. 1988-ban a Magyar Hírlap lehozta egy cikkét, amelyben az egyház feltámadásáról és az egyházi iskolák visszaadásáról írt, de még ekkor sem tudta, hogy egy év múlva elkezdődik a rendszerváltoztatás. (25:54) A Horn-kormány alatt sikerült a szegedi piarista gimnáziumot újraindítani, ebben az interjúalanynak is hatalmas szerepe volt. Beszél az iskola működéséről, szellemiségéről. (29:30)