Édesapja vasutas, édesanyja háztartásbeli volt. Röviden összefoglalja a rossz anyagi körülmények miatt keserű gyermekkorát(0:14). A disznókat azért kellett feketén levágni, mert ha bejelentették volna, akkor nagyon sokat be kellett volna szolgáltatni(2:08). Az interjúalany szerint a borzalmas Rákosi rendszer miatt robbant ki az '56-os forradalom(2:45).Kiskunfélegyházán csak a a vörös csillagot verték le a szovjet emlékműről, de nagyobb zavargás nem volt. Szülei nem folytak bele a politikában, és az ellenállásban sem vettek részt(3:30).Bense Mihályné a gyermekkori mindennapok nyomorúságáról mesél(4:26). Édesapja nem járt a fronton, mert vasutas volt, ott volt szükség a munkájára. Édesanyja a háborúban is a gyerekekre ügyelt, a földeken dolgozott, végezte az otthoni munkákat(5:38). A mezőgazdasági munkákról beszél(6:38). Ápolónő szeretett volna lenni, de sajnos nem volt rá pénz(8:19).Az általános iskola utáni munkalehetőségeiről(9:00). A testvérei sem tanultak tovább. Valamint az interjúalany a korabli szórakozási lehetőségekről beszél(12:01). A férjével egy kiállításon ismerkedett meg - jelenleg 52 éves házasok(13:42). A háborúban az édesapját le akarták lőni az oroszok, mert azt hitték a vasutasegyenruhájára, hogy valamilyen különleges egység tagja. A szovjet megszállásról, a bombázásról és a háború egyéb szörnyűségeiről mesél(15:17). Édesapját végül nem lőtték le, csak bebörtönözték, de miután igazolta magát, kiengedték(16:56). Több szovjet katona is megszállt náluk, közben loptak, fosztogattak, erőszakoskodtak(17:26).A szovjet katonák egymást váltva szálltak meg náluk, nagyjából 2 hónapon keresztül(20:00). Arról nem volt tudomása, hogy mennyi zsidót vittek el. A kiskunfélegyházi zsidók sorsáról is beszámol(20:34). Nagybátjya a Don kanyarban esett el(23:46). A háború alatti gyilkosságokat, mészárlást nem látta személyesen, csak hallomásból értesült az eseményekről(24:19). A háború alatt egy tanyán laktak, nem pedig városban, így próbáltak a bombázásról elmenekülni(26:37). Még a háború után, 1954-55-ben is találtak fel nem robbant bombákat, amik balesetet okoztak(27:50).

Az interjúalany 1958-ban született Budapesten, de 3 éves korában a család átköltözött Tinnyére (Pest megye), ahol édesanyja volt védőnő. Szülei elváltak. Nem tudja pontosan, hogy mi volt a válás oka, de valószínűleg közrejátszott benne az 1956-os forradalomban játszott szerepük. Anyai ágon felvidéki nemesi családból származott, a kommunisták mindenüket elvették. (03:02) Beszél arról, hogyan élték meg szülei, nagyszülei a forradalmat. Nagyapját hazafalé menet egy eltévedt golyó megsebezte. Apját a megtorlások alatt börtönbe zárták. Ezeket azonban nem lehetett még családi körben sem megbeszélni. (05:36) Apja híres sebész volt, a vietnami háború alatt kivitték hadikórházba orvosnak. Miután édesapja hazatért újranősült, de Vietnamban olyan betegséget kapott, amelybe hamarosan belehalt. (07:30) Az interjúalany családja elég jól élt a korhoz viszonyítva. Luxuscikkeik nem voltak, de mivel nem tudtak ezekről, nem is volt rá igény. Elmondja milyen volt a falusi élet, hogyan élt meg a család egy átlagos napot. (09:50) Az interjúalany a Kecskeméti Piarista Gimnáziumba járt. A történelemtanáruk elmondta a valós eseményeket is, nem csak a tankönyv hazugságait. Kisdobos még volt, de se az úttörőkhöz, sem a KISZ-be nem lépett, nem léphetett már be. Valószínűleg azért, mert sem a szülők, sem a rendszer nem akarta ezt. Nem vették fel az orvosi egyetemre sem, a régész szakot már meg sem próbálta, mivel származása miatt esélye sem lett volna. (14:38) Protekcióval lett végül mentős, itt sok hasonló családi háttérrel rendelkező munkatársa volt. Szerette a munkahelyét, mert sok emberen tudott segíteni. (17:42) Amikor az MDF szerveződött, többedmagával megalapította a párt szervezetét a mentőszolgálaton belül. Majdnem kirúgták, megfigyelték. Politikai viták indultak a mentősök között. Miután megszüntették az MSZMP mentősszervezetét, leállították az MDF szervezetét is. (23:36) Piliscsabán is részt vett a helyi MDF alapításában. Az elsők között a korábbi helyi pártvezetők akartak belépni, de később kiderült, hogy voltak köztük ügynökök. A testület többsége mégis megszavazta a korábbi párttagok felvételét, később ők alapították meg a helyi SZDSZ-t. (27:00) Már a rendszerváltoztatás előtt rendeztek augusztus 20-án nagy sikerű kenyérszenteléseket, programokat. (29:24) Beszél arról, hogyan zajlottak a politikai viták. Mivel a tagok tudták, hogy mi ellen küzdenek, ekkor még mindenki egyetértett. Beszél Orbán Viktor 1989-es március 15-i beszédéről, amely keménységével nagy hatással volt mindenkire, és meglepő volt, hogy a haldokló Kádár-rendszer retorziók nélkül hagyta ezt. (32:28) Elmondja, milyen volt a helyi politikai élet az első szabad választások előtt. Pártok alakultak, viták generálódtak. (33:40) Elmondja, hogy amikor egy iskolai ünnepélyről gyermeke vörös zászlót hozott haza, kidobatta vele a kukába. Ezzel meghatározta fia életét. (34:44) Visszatér az 1990-es választásokhoz, a kampányhoz. Helyi szinten nagy harc volt az MDF és az SZDSZ között. Az önkormányzati választásokon a polgármester MDF-es lett, az interjúalany még bejutott a képviselő-testületbe MDF színekben, viszont a többség SZDSZ-es volt. A pártellentétek ellenére az első 4 éves ciklusban jól együtt tudtak működni. Nagy hibának tartja, hogy manapság már helyi szinten is a pártpolitika a döntő, nem a közös érdek. (42:44)

Az interjúalany 1933-ban született Szentesen. Apja kertész volt, anyja háztartásbeli. A négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. (00:48) 1940-ben kezdett iskolába járni. Beszél a Klebelsberg által építtetett tanyasi iskolákról, amelyek egyikébe járt elemibe. 1942-ben vezették be a nyolcosztályos iskolát. Beszél az oktatás menetéről. Az egészséges életmód és a fűtés hiánya miatt sokat gimnasztikáztatták a diákokat. A háborús időszakban össze kellett vonni több osztályt. (07:52) A háború után kapott kedvet a sporthoz az iskolai testnevelőórák hatására. Elsősorban futott, úszott és gátat ugrott. (10:12) Beszél arról, hogyan élte meg gyerekként a II. világháborút. Apja katona volt, 1944-ben hazaszökött. A jegyrendszer miatt nehéz volt hozzájutni a szükséges élelemhez, árucikkekhez. Szentest nem bombázták, de hallotta és látta a szegedi légitámadásokat. Egy repülőgépet a közelben lőtték le, a néger pilótának sikerült ejtőernyővel kiugrania. Ez az akkor gyermek interjúalanynak maradandó élmény, mert akkor látott először lezuhanó repülőt, ejtőernyőt és négert. (16:26) 1944 szeptemberében érte el a Vörös Hadsereg Szentest és környékét, ez jelentette a harcok végét. Azonban a háború utáni évek sem voltak könnyebbek, többször éhezett a család, szinte mindenüket elvették. (18:06) Az iskolában előnyben volt, mivel mindig egy fejezettel a diáktársai előtt járt. Mire középiskolába került a háború után, már teljesen más volt az iskolarendszer szellemiségben és oktatási rendszerben is. Az interjúalany közgazdasági gimnáziumba került. Oroszt kellett hivatalosan tanulnia, de mivel nem volt képzett orosz szakos tanár, sok esetben latint oktattak. (24:22) 1948-ban lehetett már egyértelműen tudni, hogy Magyarország a szocialista táborba kerül. Innentől kezdve a hangulat is háborús volt, főleg a jugoszláv-szovjet konfliktus miatt. (27:02) Hogy a fiatalok készek legyenek a háborúra már a sorkatonaság előtt, elindult az MHK (Munkára Harcra Kész) Mozgalom. Azonban valódi célját a mozgalom nem érte el, hanem a magyar sport utánpótlásbázisa lett. Elsősorban atlétika gyakorlatok voltak, sok futót nevelt ki a Mozgalom. Az MHK versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtókat kiemelték, így került az interjúalany a Szegedi Vasutas Sportegyesülethez, mint atléta. (32:40) Az interjúalany 1952-ben döntötte el, hogy testnevelőtanár lesz. Elmondja, hogyan jutott be a Testnevelési Főiskolára. Beszél a TF-en zajló oktatásról. A TF viszonylag konzervatív iskolának számított, elsősorban jó testnevelőtanárokat akartak képezni, nem a szocialista embertípust létrehozni. Kiváló szakemberek oktattak, nem a párthűség volt az elsődleges. (41:10) Sok élsportolót személyesen is ismert. Egyesek tanították, többekkel együtt tanult. Az iskola elvégzése után nem dönthetett arról, hova kerül, így nem mehetett haza Szentesre. Végül olimpikon barátjának a segítségével Vácra került. (44:46) Az interjúalany beszél az OTHS-ról (Országos Testnevelési Sporthivatal). Nem volt külön minisztériuma a testnevelésnek, hanem ez a társadalmi szervezet intézte az ügyeket. Ide tartozott a testnevelés, szabadidő- és versenysport. Amikor testnevelést tanított, még másképp zajlottak az órák. A gyerekek sokkal lelkesebbek voltak és órán kívül is sportoltak, mivel nem vette el a szabadidejüket a TV, számítógép. Jó baráti társaságok alakultak ki, amelyek együtt dolgoztak. (47:34) Az interjúalany testnevelői munkájáért több kitüntetést is kapott. Beszél a kollégiumi nevelőtanárként végzett munkájáról, a diákönkormányzatok létrejöttéről. (52:36)