Az interjúalany beszél édesapjáról (0:44), a méntelep nyugatra menekítéséről (2:25), apja hadifogságáról (7:32). Arról, hogy édesapja 1945-ben jelentkezett a Honvédséghez (11:37), beszámol a család háború utáni sorsáról (12:00). Mesél arról, hogy apját a Rákosi-korszakban elbocsátották a hadseregtől (17:50), arról, hogy édesanyja szüleit a Felvidékről Magyarországra telepítették a lakosságcsere-egyezménnyel (18:46), kitér a nyugati határ aknásítására (19:25), az ÁVH tevékenységének családra gyakorolt hatására (23:14), agráregyetemi tanulmányaira (29:43), NDK-beli munkájára (31:17). Beszámol hazatérése utáni munkájáról (31:35), végül beszél a lovas hagyományőrzésről (33:34).

Az interjúalany mesél arról, hogy milyenek voltak szegényparaszti családjának életkörülményei a Horthy-korszak idején, milyen munkákat kellett végezniük a napszámban. Beszél arról, hogy hogyan érintette a környéket a II. világháború és a német, illetve az orosz megszállás. Szól a Rákosi-korszak mindennapjairól és egyéb munkáiról is. 0:20--család, születés, életkörülmények, iskolái; 3:41--első munkája állása napszámosként az iskola alatt, milyenek voltak a levente foglalkozások; 6:58--a II. világháború, az oroszok bevonulása, hogyan szállítják az oroszok lőszereit, hogyan viselkedtek a németek és a nyilasok a faluban; 14:44--milyen mukákat végzett az aratáson napszámosként, milyenek voltak a munkakörülmények a mezőn, mit kaptak fizettségül; 19:40--hogyan sütötték magunknak a kenyeret, mik voltak azok a termékek, amelyeket boltban kellett venni; 23:02--hogyan segítenek a falun keresztülterelt zsidókat, milyen volt a hozzájuk beszállásolt német katona, milyenek voltak a faluba bevonuló orosz katonák; 28:18--milyen volt az élete a II. világháború után, milyen munkát kapott, mi történt a falu kulákjaival, milyen volt a téeszesítés; 30:0--a Rákosi-rendszer alatt milyenek voltak a hétköznapjaik, hogyan lesz párttag, mivel járt a párttagság; 33:42--házzassága, hogyan sikerült titokban lebonyolítani az egyházi esküvőt

0:00 Éjjel állítottak be fegyveresek hozzájuk, a nagyapjával közölték, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, fejenként három mázsa holmival 2:30 egy tehenet, egy lovat, egy disznót és egy kocsit vihettek magukkal, egy vagonba kerültek az állatokkal, az állomáson összegyűjtötték a különböző falvakból a kijelölt családokat, a vonat Pécsett megállt, megitatni a jószágokat, majd két nap után érkeztek meg a Hortobágyra 4:35 leszállították őket, a gyerekeket a csomagokkal vontatókra rakják, a férfiakat és az állatokat külön terelték, a kijelölt szálláshelyük egy barakk volt, ami rendkívül túlzsúfolt volt, eleinte a férfiak ott sem voltak 6:45 a reggeli fél deci pótkávé, és avas szalonna, vagy gyümölcsíz volt egy fél szelet kenyérrel 7:22 a lakásukból TSZ-iroda lett, a gépeket elvették, és abból alakították meg a TSZ-t 9:05 egy barakk volt a táborban, a többi pedig istálló volt, meg egy rendőrségi iroda, nagyon sokan a birkaistállóba kerültek, ahol rengeteg trágya volt 10:13 a szülők földművelői munkát végeztek, a kisebb gyerekeket egy táborlakó gondozta, majd egy gimnáziumban érettségizett fiú tanítgatta őket, a szülők később vályogból felhúztak maguknak kisebb épületeket 13:28 éjjelenként névsorolvasásokat tartottak, lámpával világítottak be őket, hogy ne pihenjék ki magukat, decemberben vitték ki őket cukorrépát szedni, vagy máskor erdőbe vitték őket 15:28 karácsony vagy húsvét egyszerű ünnepek voltak, a leveleiket átolvasták, a csomagokat átvizsgálták, de azok főleg élelmiszerek voltak, mert a gyógyszereket elvették, hozzá sem hívtak orvost, mikor tüdőgyulladása volt 18:36 visszaemlékezik kisebb boldog pillanatokra, kézimunkáztak és énekeltek a lányok, a többi táborról, vagy a környezet híreiről nem volt információjuk 20:22 két gyerek megpróbált elszökni a táborból, elkapták őket 21:30 a szabadulásuk Nagy Imre beszéde után következett, azt pedig rádióból hallották, szép lassan elengedtek családokat, a faluba nem mehettek vissza, a tulajdonukat nem kapták meg, ők ’53 szeptemberében távozhattak, Pécsett fogadták be őket 23:17 a lányának, unokáinak elmesélte a vele történteket 26:14 szabadulásuk után megbélyegzettként éltek, még 1995-ben is benne volt a munkakönyvében, hogy „osztályidegen”, Lenin-tanyát, ahol voltak, már eldózerolták, de felkereste a helyet 27:56 sok idősebb táborlakó halt meg, akiket Polgáron temettek el jeltelen sírba 28:51 eleinte kéthetente jelentkezniük kellett a rendőrségen