Székesfehérváron született 1938-ban(0:25).A világháború alatt gyermek volt, de jól emlékszik pl német megszállásra is. Erről mesél(0:50).Ekkor pedig a Székesfehérvár elfoglalásáról, bombázásáról és szovjet megszállásáról beszél(3:52).Az interjúalany a háborús pusztításokról számol be(8:41).A nagyapja által épített óvóhelyet majdnem megsemmisítette egy orosz repülőgép. Ezzel kapcsolatosan újabb személyes élményeket mesél el Székesfehérvár ostromairól(10:43).Az interjúalany a iskoláséveiről is előad néhány történetet(15:03).Édesapja megjárta a keleti frontot, bár a harcokban nem nagyon vett részt(16:30).A háború után a város szinte teljesen lepusztult képet mutatott(17:44).Az interjúalany az '50-es évek mindennapjairól, az államosításról, a kulákokról mesél(19:19).Stermeczky Jenő beszámol a középiskolai és egyetemi képzéséről(21:40). Mivel műszaki egyetemista volt 1956-ban részt vett a diáktüntetésekben, stb. Erről hallhatunk pár történetet(22:56).A Sztálin szobor ledöntésekor és feldarabolásakor is jelen volt(34:25).Az egyetem elvégzése után tervezőmérnök lett. Ekkor került kapcsolatba a Kommunista párttal, igyekezte elkerülni, hogy be kelljen lépnie(35:57).

Szabó János Kiskőrösön született szegényparaszt családban. Gépipari technikumban tanult Budapesten. A Műegyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott, az egyetemi évek alatt könnyűzenei és kulturális programok szervezésével is foglalkozott. Főmérnökként nagy szerepe volt a kiskőrösi IGV felvirágoztatásában. Az interjúban mélyen elemzi a szocialista gazdálkodás csődjét az IGV működésén keresztül. (00:00-01:00) a születés körülményei, orosz megszállás; (01:00-04:00) '50-es évek, terménybeszolgáltatás, rejtegetés, szegénység; (04:00-16:50) az '56-os forradalom helyi eseményei egy gyermek szemszögéből; (16:50-25:21) technikumi és egyetemi tanulmányok, kulturális élet az egyetemen, a beat-korszak; (25:21-29:00) első munkahely Kalocsán, szakmai karrier kezdete, szembesülés a nyugati technológiával; (29:00-41:40) IGV: egy szocialista nagyvállalat virágzása és csődje; (41:40-45:58) a jogutód telefongyár felszámolása a rendszerváltoztatás kapcsán.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a németek és az oroszok csatározásáról a faluban, valamint arról, hogy kisgyermekként mennyi emléket őrzött meg erről az eseményről (0:00). Szól a háború utáni életről, vagyonuk elvesztéséről, valamint arról, hogy az utolsó pillanatban besorozott édesapját le akarták lőni az oroszok (4:50). Középparasztként élték át a TSZCS-k szervezését. Édesapja azért lépett be, mert a fia orvosi egyetemre járt, és a kirúgásával fenyegettek (7:42). Szól az 1950-es évek mindennapjairól, az egyre nehezülő körülményekről, a lakhatásról és az élelmezésről. Soha nem éheztek, de pénzük egyáltalán nem volt (10:00). Szól az oktatásról, mint egyetlen kitörési pontról, valamint a padlássöprésekről, beszolgáltatásról (14:05). Szól oktatásáról, a tanító délutáni meseolvasásairól, az így átadott kultúráról, valamint a Debreceni Egyetemre való felvételijéről (18:02). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, a tanítási szünet bejelentéséről, valamint arról, hogyan számolták a szovjet tankokat rejtekhelyről (22:45). A meglepő külsejű ázsiai szovjet katonákat is közelről látta (27:45).