Az interjúalany beszél arról, hogyan döntött a lelkészi hivatás mellett (0:05), a teológiai tanulmányok helyzetéről a Rákosi-rendszerben (02:09). Rátér arra, hogy hogyan ellenőrizték a vallási életet a szocializmusban, és hogy hogyan zsarolták a besúgókat (07:56). Beszél az Állami Egyházügyi Hivatal működéséről, az egyházak pénzügyi függéséről (13:58). Rátér az Egyház elé gördített anyagi akadályokra (20:53), majd külföldi útjáról mesél, miután megpróbáltak információkat szerezni tőle (23:32). Végül arról beszél, hogy valamennyire az állami szervekre is tudtak hatni az egyházak (30:20).

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, és arról, hogyan intézte el édesapja, hogy Észak-Erdélybe helyezzék Brassó környékéről a bécsi döntés után (0:40). Szól arról, hogy milyen öröm volt a magyarok bejövetele, valamint arról, hogyan kezdett a gyergyószentmiklósi internátusba járni (5:25), s részletsen leírja az ottani körülményeket, napirendet (9:00). Szól arról, hogy ezt a környezetet tönkretették az egyre súlyosbodó bombázások, majd végül a németek Erdély három megyéjéből kitelepítették a civil lakosságot (12:25). Édesapja úgy rendezte, hogy a vonat közepén legyenek, s ez nagy szerencse volt, mert nem sokkal később sorozatot kapott egy repülőgépről a vonat, de csak az első kocsikat találta el (17:50). Gyergyószentmiklósra azért nem tudott bemenni a vonat, mert éppen akkor törtek át az orosz katonák, amit a németek csak éjjelre tudtak visszaszorítani (22:38). Debrecenbe érve szintén megtámadták őket a repülőgépek, és egy erdőbe futottak. Az egész közel becsapódó lövedékek láttán a kislányból és édesanyjából valahogy minden félelem eltűnt (25:48). Egy Szentgotthárd közelében lévő faluig mentek, ahol befogadta őket egy család, és nemsokára édesapja és a bátyja is csatlakozott hozzájuk. Itt három hétig a pincében laktak a nők, miközben az oroszok rendszeresen zaklatták a kint maradt férfiakat (30:44). Végül arról szól, hogy később hogyan dolgozott a földeken fiúnak öltözve, valamint arról, hogyan segített ápolónőként a pajtában berendezett orosz hadikórházban. Ez az élménye indította el az orvosi hivatás felé (35:05).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, a hitéletről (0:45). Rátér a második világháborúra, egy később kitelepítésre ítélt német család sorsára (6:50), majd arra, hogyan menekült el az államigazgatás Sopronba, illetve a szövetséges légitámadás szemtanúja is volt (10:55). Beszél az orsolyitáknál folyó oktatásról, illetve arról, hogy érintette a várost a határ közelsége (15:30). Beszél az egyházi iskolák államosításáról (22:28), az egyetemről (27:56), illetve az egyetemen belüli megfigyelésekről (36:36).