Az interjúalany beszél édesapja I. világháborús hadifogságáról (01:38), majd a román közigazgatás megjelenéséről Erdélyben (06:08). Beszél a II. világháborúról (09:00), különös tekintettel apjának a német hatóságokkal szembeni ellenállásáról, és táborba hurcolásukról (13:00). Szabadulásukról és németországi letelepedésükről is szól (26:08), ahol személyesen élte át Drezda terrorbombázását (31:12). Végül arról beszél, hogy a megszállási zónák felállítása után, hogyan telepítették vissza családját Magyarországra (38:18).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról és édesapjáról, akit az ostromlott Budapesten ért halálos találat (0:10). Nevelőapját patkolókovácsként dolgoztatták a megszálló orosz katonák. Szól az oroszok gyerekes, gyakran vidám viselkedáéséről, valamint arról, hogy őt és édesanyját elvitték és csutaszár vágására kényszerítették. Nevelőapjának sok mindent meg kellett mozgatnia, hogy elengedjék őket, közben pedig többször majdnem lelőtték őket (1:24). Elmeséli, hogy nevelőapja miként merészkedett vissza házukba, hogy a zabrálásból megmentsen néhány dolgot, és hogy miként zavarták el őt onnan az oroszok (7:45). Elmeséli, hogyan kellett az éjszaka közepén szovjet katonákat kísérnie egyik faluból a másikba, aminek során félreértések miatt szintén többször majdnem lelőtték (14:48). Szól arról, hogy a falujukon kívül menekültnek számítottak, és miként döntötték el, hogy gyalog elindulnak rokonokhoz lakni (18:28). Elmeséli, hogy egy orosz katonanő meglátta a csizmán a jó csizmát, levetette vele, és odaadta a sajátját, ami elhasznált és lyukas volt (20:20). Szól arról, hogyan értek oda nagynénjéhez, hogyan kellett bújdokolni az erőszak elől (24:10), majd azt, hogy mi történt a háború után, és hogyan alapított családot (25:52).

Az interjúalany beszél paksi gyermekkoráról, oktatásáról, a vallás fontos szerepéről az iskolában (0:32). Szól a második világháborúról, a bombázásokról, Paks ostromáról, és arról, hogy a magyar katonák az első 60 fős orosz kompszállítmányt visszaverték (3:08). Szól az 1950-es évek hangulatáról, egyik tanárnőjét például négy évre ítélték a Rajk-per kapcsán, az ő káderlapjára pedig az volt írva, hogy "politikailag fejletlen" (5:22). Szól arról, hogy mennyire volt jelen a politika az iskolában, és hogyan döntötte el felvételijét a szocialista dogmák felmondása (9:24). Szól arról, mely tanárai nézett fel, például arra, akit 1956 után eltiltottak a tanítástól (11:50). Szól katonai szolgálatáról (14:35), majd arról, hogy az 1950-es években egyszer megverték a sportolókat, mert "csoportosultak", valamint szól az 1956-os forradalomról, a Sztálin-szobor ledöntéséről (17:12). Beszámol arról, hogy a barátnője nem engedte a rádió épületének közelébe az ostrom idején (20:10), valamint arról, hogyan segített a Széna téri gyerekeknek golyószórót tisztítani (21:00). Szól arról, hogyan kezdett tanítani (23:10), majd arról, hogyan fegyelmezett meg egy gyereket, akiről később kiderült, hogy Fock Jenő fia, de nem lett belőle semmi baja (27:30). Beszél a felvonulásokról, ünnepekről a munkahelyen (30:00), az igazgatóságról (33:30), valamint arról, hogy soha nem disszidált, pedig megtehette volna 56-ban vagy az 1972-es olimpián is (33:25).