Az interjúalany beszél Horthy-korszakbeli gyermekkoráról, családjáról, elemi iskolás éveiről, vallásosságáról. (05:56) Beszél a II. világháború szörnyűségeiről, a harcokról, a szovjet megszállásról. Az orosz katonáktól nagyon félt, bujdosott előlük. Részletesen elmondja a megszálló szovjetek rémtetteit. Korábban a megszálló német katonák tisztességesen viselkedtek. (17:34) A háború alatt fiatal nőként férfimunkát kellett végeznie, mivel a férfiak többsége a fronton harcolt. (20:22) Négy gyermeke született, egyik fia fiatalon meghalt. Beszél gyermekei életéről, unokáiról, dédunokáiról. (22:54) Számára a Kádár-korszakban a legrosszabb az volt, hogy megpróbálták elvenni az emberektől a vallást és a "vesztes mentalitást" akarták beléjük nevelni. A körülmények ellenére végig vallásos maradt, templomba járt. (30:28) Örül a rendszerváltoztatás pozitív hatásainak. (31:46)

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról (0:15), második világháborús emlékeiről (0:34), a család háború utáni életéről (10:05), édesanyja TSZ-be való belépéséről 1951-ben, és a mezőgazdasági munkákról, a téeszbeli körülményekről (11:34), tanulmányairól (20:00), első téeszbeli munkájáról, majd további TSZ-el kapcsolatos élményeiről (22:30), a KISZ-ről, szórakozási lehetőségekről, ünnepekről (27:42), házasságáról (30:49), majd visszatér a TSZ-re (34:22).