Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).

Az interjúalany mesél vallásos neveltetéséről, települése zsidó közösségéről. Elmondja, hogy hogyan érintette rokonságát a II. világháború, illetve, hogy miért vitték el őt a Gulágra munkatáborba. Beszél házasságairól, és arról, hogy hogyan tartotta Kárpátaljáról a kapcsolatot Magyarországra került rokonaival. 0:21--család, felmenők, családja vallásossága, az általuk megtartott zsidó szokások; 4:58--vallásos neveltetése, valláshoz való viszonya; 6:28--a II. világháború alatt deportált rokonai; 8:11--milyen volt a településük zsidó közössége, hogyan tartották a zsidó ünnepeket, milyen volt a zsidó iskola, amibe járt; 12:43--mennyire volt könnyű megtartani a kóser szokásokat 13:9--mi történt a testvéreivel 1944 után; 14:10--végzettsége, munkája; 15:14--házassága, hogyan próbált meg átszökni Kárpátaljáról a határon és hogyan került Szibériába emiatt; 17:43--Szibériai fogsága, hogyan került vissza Kárpátaljáta; 20:29--új házassága, hogyan sikerült végül Magyarországra jutnia; 22:22--miért jött haza, mit csinált itthon; 24:44--milyen nehézségekkel kellett Kárpátalján szembenézni a vallásgyakorlás során; 26:41--miért nem jutottak ki Izraelbe; 27:14--véleménye a rendszerváltoztatásról

0:00 családi háttér, gyermekkor, 12 évesen árvaságra jutott, így a nagymama nevelte fel, 16 évesen elment gyermekre vigyázni Visegrádra 2:09 mesél a bombázásokról, és a bukerről, ahová behúzódtak 2:50 Nagymarosra ment haza, és tíz napi munkára Vácra viszik a lakosság egy részét onnan gyalog, aztán vonattal vitték ki őket a Szovjetunióba 5:25 a Szovjetunióban elkapta a vérhast, mesél az ottani étkezésrők 7:46 a kórház után mosodába ment dolgozni 12:09 1946 januárjában lengyeleket és németeket hoztak hozzájuk 21:39 az Urálnál homokot rakodtak, ahol szintén találkozott magyarokkal 25:20 a mosási munkák vége után a tisztelet kellett kiszolgálnia 27:02 1947. június 9.-én a németeket hazaküldték, őket pedig augusztus 13.-án küldték haza, közbevetőleg még néhány tábori történetet mesél el 35:32 vonattal mentek haza, a táborban élő németek és magyarok egy részével 42:00 a visszailleszkedés nehéz volt, felidézi a megérkezés napjait.