A diktatúra elnyomó apparátusával szembeni ellenállásról

Az interjúalany beszél ifjú koráról, a Rákosi uralom viszontagságairól, beszolgáltatásokról (1:30), az '50-es évek mindennapjairól (2:50), az állami gazdaságok működéséről (4:37), államosításról, tervgazdálkodásról (5:15) és (7:50), besúgásról, internálásról (10:45). Az interjú második felében a II. világháború kegyetlenségeit eleveníti fel. Bemutatja az óvóhelyeket, légiriadókat (11:27). A munkaszolgálat nehézségeit, zsidóüldözést, környéken zajló bombázásokat (14:45). Hangsúlyos eleme az interjúnak a II. világháború mindennapjait bemutató rész (15:25), valamint a szovjet megszállás (19:44). Szemléletesen mutatja be a szovjet katonák szokásait, életét (29:12, 37:55).

Az interjúalany mesél a II. világháborúval és pápa bombázásával kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan érintette a családját a mezőgazdaság átalakítása, és milyen körülmények között dolgozott munkaszolgálatosként. Beszél az 1956-os eseményekről, majd arról, hogy a forradalom után hogyan sikerült átlépnie a határt és kijutnia Amerikába, ahol új életet kezdett. 0:24--szülők, család, mit termeltek a családi gazdaságban; 2:19--mit tanult az ipari iskolában; 3:0--emlékei a II. világháborúról, a pápai reptér bombázásáról, a zsidók deportálásáról, az oroszok bevonulásáról; 9:16--milyen volt a helyzet a háború után, hogyan történt a mezőgazdaság átalakítása, milyen körülmények voltak a munkaszolgálatban; 16:12--emlékei az 1956-os eseményekről; 18:25--hogyan, milyen körülmények között menekült el az országból; 21:30--mi történt velük a határon való átjutást követően; 24:45--hogyan jutott Illinois-ba, milyen munkákat kapott itt, hogyan tudott beilleszkedni az itteni társadalomba, hogyan tartották a kapcsolatot a disszidensek

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

Az interjúalany 1925-ben született Bakonysárkányban (Komárom-Esztergom megye). Beszél gyermekkoráról, családjáról. (03:30) A család Salgótarjánba költözött, az interjúalany itt kezdte meg iskoláit. Részletesen beszél az iskolai körülményekről. (07:00) A polgári iskola után rövid ideig varrónő volt, majd elvégezte a rimaszombati apácák 2 éves kereskedelmi képzését. Mivel közeledett a II. világháború, a férfiakat behívták katonának, így az interjúalanynak is jó állása lett. (09:42) Elmondja, hogyan élte át a II. világháborút. 1944 decemberében szállták meg Rimaszombatot az oroszok. Ekkor még folytak a harcok. Részletesen beszél az ekkor uralkodó körülményekről. (19:08) AZ '50-es években Miskolcra költözött, ott sok volta az üres lakás. A Rákosi-rendszer nagyon idegen volt, nem volt hozzászokva senki a diktatúrához, rosszak voltak az életkörülmények. Az interjúalany adóellenőrként dolgozott, ekkor ismerkedett meg férjével. (24:06) 1951-ben ment férjhez, még ekkor is nagyon rosszak voltak a viszonyok. (30:10) Beszél az 1956-os miskolci eseményekről. (34:52) Beszél a család mindennapjairól a forradalom után. (36:00) A rendszerváltoztatást már külső szemlélőként élte meg. A család helyzete javult. (37:48)

Az interjúalany beszél élményeiről, az orosz katonák fosztogatásaitól, arról, hogy megpróbálták megerőszakolni a cselédjüket, de édesanyja ezt megakadályozta (0:30). Szól arról, hogy a falu háromszor cserélt gazdát a németek és oroszok között, és hogy milyen csatákat vívtak (6:20). Beszél arról, hogy egy orosz katona később megkergette, mikor ülést akart szerezni egy használaton kívüli buszból, de végül csak egy pofont kapott (9:25). Elmeséli, hogy ipari tanuló lett a Lang gyárban, és arról, hogy már nagyon korán antikommunista lett. Égyik éjszaka Rákosi-ellenes szlogenekkel írkálta tele a falut (12:10). Ez nagy felháborodást és rendőrségi vizsgálatot vont maga után, de el tudták terelni a rendőrök figyelmét (19:10). Szól arról, hogy miként került bele az 1956-os tüntetésekbe, miként hitte először azt, hogy filmforgatás van, és hogyan jutott el a Kossuth térre (22:06). Nagy Imréről először azt hitte, színész, ezért felkiabált neki, hogy rángassa meg a bajszát, és ő meg is tette (28:05). A rádióhoz ment, ahol látta, hogy a mentőautókban ávósok vannak (29:50). Egyszer egy csapat ávós vette őket körbe fegyverrel, de ő megfogta a fegyverüket és olyan meggyőző erővel beszélt, hogy az ávósok letették a fegyvert (33:00). Szól arról, hogyan látta a Sztálin szobrot ledönteni és részeit meggyújtani (36:50). Elmeséli, hogyan találta el egy sorozat majdnem, mikor egy padra leült enni, illetve azt, hogyan beszélt le embereket arról, hogy elvegyenek ezt-azt a Szabad Nép székházából (39:00). Végül elmeséli, hogyan jelentett be sztrájkot a gyárban, hogyan hagyták azt el a munkások, illetve hogy miként menekült meg egy második sorozattól (45:00).

00:00-01:22 – Általános iskolai évek 01:23-03:43 – Leventeélet, pártba lépés 03:44-24:44 – Értesülés a háborúba lépésről, emlékek a háborúról: besorolás, Németország, hazaút 24:45-34:02 – Magyarország a háború után, mások történetei a háborúról 34:03-43:38 – A Magyar pénz romlása, munka a háború után, TSZ- szervezés erőszakkal 43:39-46:07 – A Kommunizmus megítélése kezdetekben, kommunizmus hatása a parasztokra 46:08-48:45 – Emlékei Rákosi Mátyásról 48:46-49:48 – Az 1956-os forradalom: felkelések, megtorlások 49:49-53:01 – Vélemény Nagy Imréről, a Kádár-rendszer jó oldalai 53:02-53:50 – A rendszerváltoztatás 53:51-55:17 – A vallás a rendszer előtt és a rendszer alatt.

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kerékgyártó, édesanyja viszont egy gazdagabb parasztcsalád gyermeke volt 2:04 édesapját behívták katonának, nem is volt otthon, amikor megszületett, és nem is jött haza a háborúból, ezért gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkába 6:04 a kulákoknak kötelező beszolgáltatások voltak, mindenből meghatározott mennyiséget kellett beadni, három tojás különbségért börtönbe akarták csukni az édesanyját 9:09 felidézi egyik vásári emlékét, majd a mezőgazdasági munkákról beszél 12:07 a családnak 60 hold földje volt, a beadások idején a birtok a sok munka mellett is el tudta tartani őket 15:20 a TSZ-be később nem akartak beállni, de addig beszélték rá az édesanyját, amíg be nem lépett, de a sok munka ellenére nem kapott megfelelő ellenértékű munkaegységet, így elment Miskolcra dolgozni 23:11 a helyi postán kezdett el dolgozni, de mellette a helyi TSZ-ben is dolgozott, majd a műanyag-feldolgozóban helyezkedett el 27:05 tagja volt a vállalati szocialista brigádnak, általában karitatív munkát végeztek, beszél a gyári munkáról 30:00 a munkahelye biztosítja neki az érettségizés lehetőségét 32:17 a család földjei maradtak a TSZ-ben, de a TSZ megszűnt, az állatokat levágták, a földek megműveletlenné lettek, volt kárpótlás, de csak a vagyonuk egy részéért, és nem pótolta a veszteségeiket 36:45 a rendszerváltoztatás után nem érzett elégtételt a kártérítések után, a Szovjetunióban meghalt édesapját sokáig kerestették

0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

A református lelkipásztor interjúalany 1932-ben született Adásztevelen (Veszprém megye). Beszél családjáról, két lánytestvére született, szülei, testvérei és ő maga is pápai református diákok voltak. 1957-ben házasodott, 2 gyermeke van. (03:06) Az interjúalany Adásztevelen kezdte elemi iskoláját, majd Pápán folytatta. (04:24) Beszél arról, milyenek voltak a család életkörülményei a '30-as, '40-es években. Apja volt a falu lelkésze, szerény körülmények között éltek. A járandóság elsősorban nem pénzbeli volt. (06:20) A II. világháborúból nem sokat látott. Az orosz megszállás idején egy lelkészcsalád lakott náluk, akiknek az otthonát elpusztította a front. A szomszéd falu lelkészét a szovjet katonák lelőtték. (10:14) 1945 után annyiban változtak az életkörülmények, hogy nem tudták már kiegészíteni a lelkészi járandóságokat. (11:30) Beszél a Pápai Kollégiumban töltött éveiről, tanárairól, az oktatásról. (17:46) Elmondja, hogy miért az egyházi hivatást választotta. Megemlíti az iskolában folyó kulturális életet. Azért döntött a pápai teológia mellett, mert itt egyszerre gyakorolhatta a lelki életet és folytathatta a kulturális tevékenységeket is. (21:52) Beszél arról, hogyan tiltakoztak 1951-ben a debreceni és a pápai teológia bezárása ellen. El akarták érni az egyházkerületi ülés összehívását, amely megmenthette volna az iskolát. (29:32) Az ÁEH attól félt, hogy a tiltakozók külföldre akarnak szökni. Visszarendelték a tiltakozókat azzal az ígérettel, hogy nem lesz semmilyen retorzió, azonban később mindenkit megróttak, egyeseket börtönbe zártak. (32:14) 1956-ban szombathelyi segédlelkész volt, a forradalom alatt részt vett az utcai felvonulásokban. A forradalom leverése után a vezetőket elkapták és kínzásokkal próbálták őket rávenni terhelő vallomások tételére, de erre nem voltak hajlandók. Az interjúalany átvészelte a megtorlásokat. (39:14) Elmondja milyen volt a Kádár-rendszer kapcsolata a református egyházzal. 1957 és 1977 között Kőszegen volt lelkész. Nagyon nehéz időszak volt ez mind anyagilag, mind a pasztoráció terén, hívei közül sokakat meghurcoltak vallásosságuk miatt. (42:20) A rendszerváltoztatást módszerváltásnak nevezi. Beszél az egyházi iskolák visszaszerzéséről. (45:16) A mai fiatalságnak azt üzeni, hogy tanuljanak nyelveket és legyenek büszkék iskoláikra. (46:00)

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.

Az interjúalany beszél arról, hogy a II. világháborúban fiatal kora miatt szabadcsapat tag lett, majd a pápai ejtőernyősökhöz csatlakozott (0:10). Kétszer szökött meg orosz fogságból, majd magyar fogságba került, hastífuszt kapott, kórházba került (1:30). Fiatalon kellett szembenéznie a halállal, de túlélte, sőt, hazamehetett és leérettségizett (3:20). Ellenállásban szervezkedett 1945 után, sőt, a Bakonyban elfogták, és megfenyegették, hogy apját elviszik, így hagyta magát elvinni (7:00). Az oroszok először Veszprémben hallgatták ki, ahol nem verték, de nem fűtöttek (8:30). Úgy vallatták, hogy mindig ugyanazt kérdezték, és így kerestek "ellentmondásokat". A bíróság biztosított "tolmácsot", de az sem tudott magyarul, így alig értette meg, hogy 10 év javítótáborra ítélték (10:00). Sopronkőhidán és Lembergen át a Burját-Mongol Köztársaság egyik haláltáborában kötöttek ki az erdőirtási területen. A hegyek közötti nehéz munka után térdig érő vízben kellett hazamenni, az emberek elkezdtek meghalni (13:50). Szól arról, hogy mennyire meglepődött a kenyér grammban való számolása miatt, illetve arról, hogy nagyon megbetegedett (19:45). Az őszi orvosi ellenőrzés során 3/4 invalidusnak nyilvánították és elküldték krumplit szedni. Ő megpróbálta megölni magát egy mérgező növénnyel, de a magyar orvos megmentette (22:08). Majdnem száz nagyon beteg társával együtt tutajon úsztatták egy kórháztáborba, ahol már nagyon hideg volt, a holttesteket pedig farkasoknak adták (27:50). Egy ún. invalid kolóniára szállították ezután, ahol összebarátkozott egy orosszal és a konyhára került dolgozni (32:25). Ezután egy mezőgazdasági táborba került, ahol krumplit szedett egy magyar brigáddal (35:00). Elmesél egy epizódot egy matematikus oroszról, aki meg tudott enni egy vödör nyers krumplit, s a táborparancsnoknak jutalmul még egyet adott neki (37:20). Egy orvosi ellenőrzésnél megállapították, hogy már jól van, így visszakerült az erdőirtásra. Hamarosan megint beteg lett, de most nem akarták kórházba engedni, de végül mégis sikerült (42:15). Végül arról szól, hogy egy pakoló brigádhoz került, és ekkorra már kitanulta, hogyan lehet életben maradni a táborban (47:20).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), szüleiről, gyerekkoráról (3:56), tanulmányairól (6:12), a II.világháborúról, a helyi zsidók deportálásáról (9:35), a Rákosi-korszak terrorjáról, arról, hogy nem vették fel sehova gimnáziumba (11:23). Érinti az 1956-os forradalmat, a hatvanas évek légkörét (13:08), tudományos pályájáról (15:02), kutatásairól (18:25), oktatói tevékenységéről, külföldi útjairól (23:36), publikációiról (26:50), legjelentősebb munkáiról (28:30), kitüntetéseiről (29:45).

00:00 - Élete, munkahelyei 03:03 - Rákosi-korszak 04:56 - Disszidálás 16:25 - Angliai élet 22:19 - Hazatérés után

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

Az interjúalany röviden szól családjáról és életéről (0:16), majd rátér az 1950-es évek jellemzésére, oktatására (1:20). Elmeséli, hogy édesapja politikai fogoly volt 1950-56 között, valamint azt, hogy mikor hallott először apjától erről, és azóta milyen eszközzel kutatja a történetet (2:30). Szól arról, miért tartóztatták le édesapját: beszervezte egy főleg magyar katonatisztekből álló hírszerző szolgálat. Apja ellen a fő vád az volt, hogy nem jelentette fel őket, illetve az, hogy az ő lakásában adták át egymásnak a rádiót (4:08). Elmeséli édesapja szabadulásának történetét: őket nem a forradalmárok szabadították ki '56-ban, hanem kitörtek, az őrök pedig nem csináltak semmit. Amikor '56 októberében hazajött, akkor látta először édesapját (9:30). Szól a hírszerző hálózat felépüléséről. Egyes tagjai 1950-ben Ausztriába akartak távozni, ahol tűzharcba keveredtek a zöldávósokkal. Az egyik sebesültet elkapták, kivallatták, és így jutottak el édesapjához (12:32). Bevitték az Andrássy út 60-ba, ahol 2-3 héten keresztül vallatták. Igyekezett úgy válaszolni, hogy a rádióról való tudomását ne lehessen rábizonyítani (15:25). Az interjúalany részletesen elmeséli a bírósági tárgyalást: első és másodfokon is halálra ítélték édesapját, majd az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet (19:32). Szól a siralomházról (29:00) és arról, miként tudatták vele, hogy életfogytiglani börtönre módosították a büntetését (31:20). Elmeséli, hogyan módosították később az életfogytiglant 8 évre (38:05). Végül a disszidálás körülményeit meséli el, majd azt, hogy jugoszláviai táborokban vártak a híreket, végül pedig Franciaország befogadta őket (40:40).

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került

Az interjúalany beszél II.világháborús emlékeiről (0:22), édesapja és húga betegségéről (16:03), édesapja nyugdíjának elvételéről és bátyja többéves börtönbüntetéséről (18:58), a zsidók deportálásáról (20:35), gyerekei hittantanulásának megakadályozásáról (23:40), a háború utáni „cipőproblémákról” (24:40), a Kádár-korszakról, felvonulásokról , szocialista ünnepségekről (26:28), arról, hogy férjét érték hátrányok pártba való belépésének elmaradása miatt (29:46), az egészségügy helyzetéről a Kádár-korszakban (31:03), a korszak szórakozási lehetőségeiről (32:07), a tartós fogyasztási cikkek megjelenéséről a családban (33:23).

00:00 A cslád bemutatása 06:00 Tanulmányok, tanárairól, Fejes Sándorról, Busznyai Árpádról, hogyan választotta a tanári pályát 11:36 A második világháború eseményeiről, hatásairól, pl. arról, hogy egy német tank a menekülés közben szándékosan árokba lökte a családot szállító lovaskocsit 16:54 Az orosz megszállás személyes következményeiről 18:10 A 45-ös fordulat hatásairól, arról, hogy édesanyja nyilvánosan lemondott a földekről 19:10 A Rákosi-rendszer mindennapjairól, beszolgáltatásról, az elnyomásról, az iparnak a mezőgazdasági kihágások miatt elítéltek kényszermunkájából való felépítéséről 23:26 A vallásosság üldözéséről, pl. arról, amikor valaki figyelmeztette, ne a Kálvin térre, hanem egy eldugott helyre járjon templomba 26:46 Az 56-os forradalom élményeiről 30:25 A puha diktatúráról 31:16 a megfigyelésről, arról, hogy meglepetésre kapott útlevelet, és kiment Bécsbe, hogy könyvet írjon Várpalota történetéről az ottani források alapján 37:52 A rendszerváltoztatás koráról, a képviselőválasztásról, melyen 2. helyezést ért el 41:42 Közéleti szerepléseiről, a Páneurópai Unióról

Az interjúalany beszél kulák szüleiről (0:10), a szovjet megszállásról (0:32), az ellene felhozott vádakról, elhurcolásáról (3:15), az Andrássy út 60. börtöneiben töltött időszakról (5:42), ahonnan a Markóba szállították (8:03), majd Kistarcsára, ahol 8 hónapig egy zárkában tartották (9:47). Mesél arról, hogy édesapját agyonverték (12:13), majd visszatér kistarcsai emlékeire (12:59), ezután recski „élményeiről” beszél (15:57), majd elmond egy Faludy Györggyel kapcsolatos történetet (20:36), kitér a mai helyzetre (26:38), majd megemlíti, hogy csak az 1956-os forradalom végén hallott az eseményekről, így nem tudott azokban rész venni (28:17).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:40), vallásos neveltetéséről (5:05), tanulmányairól (6:45), arról, hogy a háború alatt a család nyaralójába költöztek (7:34), majd visszatér vallási életére, tanulmányaira (7:52), kitér arra, hogy az ’50-es években már nem lehetett hittant tanulni (12:12), majd részletezi az illegális, földalatti cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeit, abban vállalt szerepét (13:56). Elmondja, hogy először nem vették fel egyetemre, így Mosonmagyaróváron kezdett dolgozni (22:16), majd mégis felvették, és több egyetemen is tanult (23:30). Mesél arról, hogy tevékenykedett nem hivatásos hitoktatóként (24:13), arról, hogyan terjesztették a vallásos könyveket (29:27), milyen különbségek figyelhetők meg a katolikus papok mai és kommunizmusbeli működését tekintve (35:09), végül kitér a békepapok tevékenységére (37:58).

Az interjúalany beszél a rendszerváltoztatásról, a taxisblokádról (0:06), arról, hogy mit tanultak az 1956-os forradalomról a Kádár-rendszerben (2:49), arról, hogy az egyházak visszakapták tulajdonaikat, és sokkal nagyobb szabadságot élveztek a rendszerváltoztatás után (4:32), a társadalmi egyenlőtlenségek azonban kiéleződtek (8:00). Mesél nagyapja első világháborúval, őszirózsás forradalommal kapcsolatos emlékeiről (11:00), annak kommunista múltjáról, második világháborús élményeiről (14:55), a Gulagról (18:06), a Rákosi-korszakbeli kötelező beszolgáltatásokról (20:04), az egészségügy rendszerváltoztatás előtti és utáni helyzetéről (21:47), nagymamája politikai tevékenységéről (23:10), majd ismét rátér a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak kérdéseire (25:45), kifejti a romákkal kapcsolatos álláspontját (27:27), végül beszél a kínai ruhák megjelenéséről, a Kádár-kori olcsó utazásról és nagyobb közbiztonságról (31:15).

00:00 Család bemutatása 03:40 a második világháborúról 05:30 A Pápai Református Kollégiumról 10:30 a pápai teológia 1951. évi lázadása 17:00 ismeretek szerzése a Pápai Református Kollégiumban 19:00 Barth Károly teológiájáról 19:40 egyházpolitikai karrier kezdete, a Konventnél végzett munkáról 28:29 Az 1956-os forradalomról 29:32 A Konvent külügyi osztályvezetőjeként végzett tevékenységéről, külföldi kapcsolatokról, az új bibliafordításról 43:05 A püspöki tevékenységéről

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany beszél beszél az 1950-es évekről, a Sztálin halálával bekövetkező változásokról, a különböző ifjúsági mozgalmakról és a hivatalos ünnepélyekről. Részletezi az 1956-os forradalom előzményeit, illetve, hogy hogyan látták akkoriban a nemzetközi segítségnyújtás lehetőségét. Szól a forradalom leverését követő megtorlásokról, a Kádár-korszak alatt érzékelhető változásokról, a rendszer felpuhulásáról, valamint a rendszer válságának jeleiről. 0:14--emlékei az 1950-es évekről, hogyan kezdett el lassan beszivárogni az iskolás életébe; 6:50--mi változott Sztálin halálával, milyen emlékei vannak az iskoláról; 12:17--ifjúsági mozgalmak, a DISZ és az úttörőmozgalom működése; 19:40--milyen megkülönböztetés érte a kulákok gyerekeit az iskolában; 24:53--az iskolai és egyéb ünnepélyek; 35:10--a propaganda működése, a párttagság; 40:59--milyen változások voltak a szovjet politikában 1955-ben; 45:00--az ÁVÓ, a határőrség és a besúgók; 49:30--milyennek látta az állampártot; 52:00--emlékei az 1956-os eseményekről, ennek előzményeiről, a nemzetközi segítségnyújtás esélyeiről; 1:13:00--a forradalom leverése okoza pusztítások, a forradalmat követő megtorlások; 1:18:05--a Kádár-korszak jellemzői; maszekolás, háztáji gazdálkodás, KISZ, propaganda, TSZ; 1:29:20--a rendszer válságának jelei; 1:33:00--milyen tapasztalatok érték Ausztriába tett utazása során

Az interjúalany 1929-ben született Túronyban (Baranya megye). Elmondja emlékeit az '50-es évekből. 1950-ben áttelepítették családjával együtt a Hortobágyra, Rejatanyára. Három mázsa holmin kívül semmit nem vihettek magukkal. (07:44) Részletesen elmondja, hogy milyen körülmények fogadták őket a tanyán. Barakkokkban, szalmán aludtak, rendőrök őrizték őket. (11:00) Mindenkinek dolgoznia kellett, kivéve, akiket az orvos munkaképtelennek nyilvánított. Részletesen beszél az itt végzett munkákról, mindennapi életről, az őrökkel fenntartott kapcsolatról. (18:52) Nagy Imre rendelete után oszlatták fel a hortobágyi táborokat. (22:00) Az interjúalanyt hazatérése után még behívták sorkatonai szolgálatra is. (23:04) 1957 januárjában átszökött Jugoszláviába, ahonnan előbb Olaszországba, majd 1959-ben az Egyesült Államokba emigrált. Munkát vállalt, megismerkedett jelenlegi feleségével. Jól élt az USA-ban, többször haza tudott jönni. Összesen körülbelül 40 évet töltött Amerikában. (26:52)

Az interjúalany beszél az 1945 után kiépülő rendszer vallásos életéről, a hatalom vallás elleni fellépéséről, a szerzetesrendek feloszlatásáról. Szól a KDNP háborút követő tevékenységéről, megszüntetéséről, illetve rendszerváltoztatás utáni felélesztéséről. Végül mesél saját polgármesteri tevékenységéről is. 0:5--születés, család, szülők, rokonai katonai szolgálata, mezőgazdasági tevékenysége; 2:30--mit dolgozott gyermekként a családi gazdaságban, hogyan tudott továbbtanulni; 4:21--a vallás szerepe az életükben, ministráns szolgálata; 7:11--milyen volt az oktatás az esztergomi ferences gimnáziumban, milyen értékeket kaptak itt; 10:35--milyen retorziók érték rokonait és őt az 1945 utáni változások során a vallás gyakorlása miatt; 13:16--hogyan zajlott a szécsényi szerzetesrendek feloszlatása 1950-ben, hogyan próbálják meg a szécsényiek megvédeni a papjaikat, mi lett az egyházi javak sorsa; 21:0--a békepapi mozgalom, hogyan történt a mozgalom megszervezése Szécsényben; 24:50--1960-as évek vallásos élete, hogyan próbálták a gyerekeket és a felnőtteket eltántorítani a vallásos élet gyakorlásától; 27:10--a KDNP szereplése a kékcécédulás választásokon, a párt megszűnése, a célkitűzései, újjáalakulása és közelmúltbeli tevékenysége; 33:45--kapcsolata a szécsényi kereszténydemokrata képviselőkkel; 36:39--melyik politikusok a példaképei; 38:35--hogyan emlékszik polgármesteri tevékenységére