0:00 gyermekkor, családi háttér, mesél az iskoláiról, édesapja állampénztári tanácsos volt, adóhivatali tisztségviselőként dolgozott, édesanyja háztartásbeliként nevelte a gyermekeket 3:49 édesapja leventeoktató volt, hogy legyen pénzük a gyermekek neveltetésére, mesél a leventeoktatásról, később pedig az édesapja Marosvásárhelyre került, hogy a magyar közigazgatás bevezetésében dolgozzon 6:21 mikor az édesapját Gödöllőre helyezték, a család odaköltözött, bővebben mesél erről az időszakról 9:12 a háború alatti bombatámadásokra emlékszik vissza, volt, hogy vonaton érte őket a támadás, de Nagykőrösön szerencsére nem érzékeltek sokat ebből, édesapját kötelezik arra, hogy a fronttal együtt hátráljon 11:32 1945-ben jutottak haza Magyarországra, de a lakásukat kirabolták, semmijük nem maradt 15:04 édesapját igazolóbizottság elé állították, szerencsére nem volt komolyabb gond belőle, de lefokozták közönséges írnokká, és a nyugdíjából elvették az első világháborús éveket 16:10 hazamentek Nagykőrösre, édesapját a népítélet alá vették, belépett előtte a szociáldemokrata pártba, sikerült azonban felmentést kiharcolniuk 23:37 a szociáldemokrata pártból kizárták az édesapját, de az édesanyja belépett a kommunista pártba 24:05 ő osztályidegen lett, ún. X-es, majd a Lenin Intézetébe kerül 27:53 másfél után otthagyta az egyetemet, de visszament, mert nem akarta, hogy az édesapját zaklassák emiatt, az egyetemet végül estin fejezte be 29:21 1956 után egy fekete karszalag miatt ellenforradalmárnak nézik, de nem volt belőle végül semmi, mesél 1956-os élményeiről is 35:35 a családból sokan nem futhatták be osztályidegenként azt a pályát, amit szerettek voltak

Az interjúalany 1927-ben született Ográn (Erdély). Szülei nem hagyták, hogy 16 évesen önként belépjen a Waffen SS-be, de elmehetett Németországba tanulni. Elmondja kiutazásának körülményeit. (02:38) Hannoverbe került, először egy kiképzőtáborba, ahol egy féllábú hadirokkant pilóta volt a parancsnok. Katonai kiképzést kapott, de mellette semmiben nem szenvedett hiányt. Hat hét után Göttingenbe vitték, itt tanulhatta ki a hentesszakmát. (08:22) Szokatlan volt számára a göttingeni élet. Semmilyen ünnepet nem tartottak, még Karácsonykor sem állítottak karácsonyfát, nem ajándékoztak, nem mentek templomba. (09:36) Mivel nem akart tovább hentesnek tanulni, belépett a Hitlerjugendbe. Felnőtt férfi ekkor már nem is nagyon volt Németországban, csak a sérültek és a külföldi foglyok. Egyre kevesebb élelmet kapott, de tudott magának lopni, így nem élt rosszul. A Hitlerjugendben tűzoltómunkát vállalt, azért elég jó pénzt kapott. (16:18) A bombázások miatt Hannoverbe helyezték át tűzoltónak. A leégett város, a halottak látványa szörnyen hatottak rá. Göttingent, mint egyetemi várost a megállapodások értelmében nem bombázták a szövetségesek. (18:12) Amikor 17 éves lett, behívót kapott a katonasághoz, tisztiiskolába szerették volna küldeni, de főnöke elbújtatta egy hentesüzletben. (20:20) Elmondja, milyen szigorú volt a Hitlerjugend-kiképzés. (22:54) A világháború után még évekig kellett inaskodnia, mire teljesen kitanulta a hentesszakmát. Azokkal, a fiatalokkal, akikkel együtt Németországba ment, nem tudta tartani a kapcsolatot, csak azt tudja, hogy egyikük tagja let az 1954-ben világbajnokságot nyert fociválogatottnak. Ő haza nem mehetett, útlevele sem volt. (26:04) Megismerkedett egy német lánnyal, gyermekük született. 1946-ban elindult gyalog Romániába. Át kellett jutnia a zóna- és országhatárokon. 3 hónap után érkezett meg Segesvárra. (29:58) Az mentette meg, hogy Németországban volt, mivel egykori osztálytársait a szovjetek elvitték málenkij robotra, 5 évig voltak távol. Elhatározta, hogy visszaszökik nyugatra, de Hegyeshalomnál elkapták és Budapestre szállították. A fogságban is jól élt, mivel a konyhára került. Azt hazudta, hogy osztrák, ezért egyik éjszaka átküldték a határon. (37:46) Elmondja, hogy még Göttingenben egy szemlén találkozott Hitlerrel és kezet fogott vele. (41:42)

Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége