Az interjúalany 1933-ban szeretett Ősiben (Veszprém megye). 1946-ban került a veszprémi piarista iskolába. Beszél az internátusabn töltött diákéveiről. Már ekkor tudta, hogy pap szeretne lenni. 1948-ban az iskolát államosították, de a tanárok maradtak. Később az esztergomi ferences gimnáziumba került. (07:24) 1953-ban kezdte el az ELTÉ-n a kémia-fizika szakot. A harmadik évet kezdte volna meg, amikor elhurcolta az ÁVH, mivel hittant is tanított. A vád az államrendszer elleni izgatás volt. (12:06) Elmondja letartóztatásának a körülményeit. A könyvtárban megfigyelték, este elfogták. Kihallgatásán váltakoztak a fenyegetések és a szabadságot felajánló ígéretek. Részletesen beszél kihallgatásairól, nem tört meg. Nyolc hónapot töltött fogságban. Nem verték meg, "csak" lelkileg kínozták. 1956. szeptember 19-én helyezték szabadlábra. (20:40) A forradalom alatt szülőfalujában volt. 1957 januárjában folytathatta az egyetemet, de már vegyész szakon, 1959-ben diplomázott. Dolgoznia kezdett, közben teológiát tanult. (22:38) Krakkóban a későbbi II. János Pál pápa segédpüspöke szentelte pappá. A rendszerváltoztatás után vállalhatta fel nyíltan, hogy felszentelték. (27:20) 1992-ben segédkezett a gödöllői premontrei gimnázium újraindításában, azóta is itt dolgozik. Nem tanít, a műszaki- és pénzügyeket intézi. (29:10) 1973-ban titokban lépett be a premontrei rendbe. Elmondja, hogyan tudta tartani a kapcsolatot paptársaival a Kádár-korszakban. (32:00) Már 6-7 éves korában tudta, hogy pap lesz. A ministrálás, a kollégium-igazgató atya ás a piarista tanárok nagy hatást tettek rá. (35:04)

Az interjúalany beszél a faluról (Rozsály), amelyben felnőtt (0:28), családjáról (1:55), a szovjet megszállásról, a jegyrendszerről és a beszolgáltatásról (6:35), arról, hogyan dolgozott gyermekkorában napszámosként, ennek kapcsán kitér családja anyagi körülményeire (9:55). Megemlíti apja katonai szolgálatával kapcsolatos élményeit (12:05), majd sógoráról mesél, aki Recsken raboskodott (14:46). Ismét kitér a Rákosi-korszak beszolgáltatásaira, valamint a szovjet megszállásra (17:22). Beszél a család ünneplési szokásairól (20:05), férje munkájáról (20:57), a korabeli falusi temetkezési szokásokról (22:26), iskolai élményeiről (25:35), a vallási ellentétekről (26:36), majd összehasonlítja a Rákosi-, és Kádár-korszakot, és megemlíti, hogy a '70-es évektől szakácsnőként dolgozott (28:43), végül a korábbi falubeli körülményeket összehasonlítja a maiakkal (34:05).

Az interjúalany beszél beszél az 1950-es évekről, a Sztálin halálával bekövetkező változásokról, a különböző ifjúsági mozgalmakról és a hivatalos ünnepélyekről. Részletezi az 1956-os forradalom előzményeit, illetve, hogy hogyan látták akkoriban a nemzetközi segítségnyújtás lehetőségét. Szól a forradalom leverését követő megtorlásokról, a Kádár-korszak alatt érzékelhető változásokról, a rendszer felpuhulásáról, valamint a rendszer válságának jeleiről. 0:14--emlékei az 1950-es évekről, hogyan kezdett el lassan beszivárogni az iskolás életébe; 6:50--mi változott Sztálin halálával, milyen emlékei vannak az iskoláról; 12:17--ifjúsági mozgalmak, a DISZ és az úttörőmozgalom működése; 19:40--milyen megkülönböztetés érte a kulákok gyerekeit az iskolában; 24:53--az iskolai és egyéb ünnepélyek; 35:10--a propaganda működése, a párttagság; 40:59--milyen változások voltak a szovjet politikában 1955-ben; 45:00--az ÁVÓ, a határőrség és a besúgók; 49:30--milyennek látta az állampártot; 52:00--emlékei az 1956-os eseményekről, ennek előzményeiről, a nemzetközi segítségnyújtás esélyeiről; 1:13:00--a forradalom leverése okoza pusztítások, a forradalmat követő megtorlások; 1:18:05--a Kádár-korszak jellemzői; maszekolás, háztáji gazdálkodás, KISZ, propaganda, TSZ; 1:29:20--a rendszer válságának jelei; 1:33:00--milyen tapasztalatok érték Ausztriába tett utazása során