Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

Az interjúalany beszél családjáról, a Horthy-korszak visszásságairól, és a földkérdésről (0:30), majd rátér arra, hogy milyen nehézségeket okozott nagyapja temetésének költségei, és arról, hogyan próbált mások könyvéből tanulni az iskolában (5:20). Szól arról, hogy milyen nehéz volt elhelyezkednie (9:18), valamint arról, hogyan segített neki a tanító munkát kapni az Egyesült Izzónál (14:00). Arról is szól, hogyan járt a Tungsram könyvtárába olvasni, és miként ismerkedett meg Andréka úrral, aki illegális kommunista volt, és aki a népi írók felé terelte (18:16). A gyári munka során a zsidókkal és nyilasokkal való megismerkedésről is szól (23:05). Szól arról, hogy felvették középiskolába, de be kellett vonulnia a hadseregbe. Később dezertált, alig kerülte ki a csendőröket, de végül nem kapták el (25:20). Szól arról, hogy az oroszok is elvitték dolgozni, miután megszállták az országot, megpróbált elszökni, de nem sikerült (31:20). A Nemzeti Parasztpártban irodalmi példaképei ültek, így belépett, bár nem szerette a pártpolitikát. A legfontosabb kérdés a földreform volt, amit pártja dolgozott ki (32:32). 1947-ben a legfontosabb kérdés a szövetkezetek kérdése volt, erről Erdei Ferenccel közösen tartott gyűlést (35:20). A fordulat éve az NPP-t is felszámolta, sőt, a tagok az állambiztonság látókörébe kerültek (40:30), majd 1956-ban Veres Péter ki is jelentette, hogy többé senki balekja nem lesz (42:30).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a tüzelőfa-gyűjtésről (0:35). Rátér a nehéz megélhetési, oktatási körülményekre (6:16). Szól a Rákosi-rendszer kiépüléséről, a társadalom terrorizálásáról és a szövetkezetesítésről és a régi kultúra eltüntetésének kísérletéről (10:10). Visszatér a mezőgazdasági munkákra és a régi falusi világ leírására (17:45). Szól arról, hogy a Szovjetunió megtámadásakor be kellett szolgáltatni legjobb lovukat (21:45). Részletesen mesél a környékbeli, Velencei-tó melletti harcokról. Elmeséli, hogy édesapját a németek elvitték bunkert építeni (26:05), ő pedig visszatér saját leventemozgalomban szerzett tapasztalataira (28:50). Szól az orosz-német harcokról, gránáttámadásról (30:00). Beszél az orosz katonák beszállásolásáról, alkoholizmusukról, valamint arról, hogy orosz hadikórházat rendeztek be náluk (38:00). Később állatkórházat is kialakítottak, de továbbra is sok orosz katona volt elszállásolva (51:00). Elmeséli az egyik utolsó német támadást, aminek során egy repülőgép őt is megkergette (01:01:00). Szól édesapja hazajöveteléről, a háború végéről és az élet újrakezdéséről a háború után (01:16:10). Végül az interjúalanyok az 1950-es évek viszonyairól, mindennapi életéről, munkáiról beszél (01:23:00).