Az interjúalany 1948-ban született Súron (Komárom-Esztergom megye). Szülei erdélyi származásúak, részletesen beszél életükről. A szerelmes fiatalok közé állt, hogy más vallásúak voltak: az apa református, az anya katolikus, így először nem is házasodhattak össze a családok ellenállása miatt. (06:32) A II. világháború végén az apa banki tisztviselő volt. Menekülnie kellett a szovjet és román hadsereg elől, ekkor kereste fel újra korábbi szerelmét: együtt menekültek el Gárdonyra. (09:28) A legnagyobb bombázások alatt egy német tiszt segítségével 1945 tavaszán házasodtak össze. (10:02) Súron telepedtek le, állást kaptak, családot alapítottak. (10:52) Később Tatabányára került a család, majd az apa egészségügyi állapota miatt az '50-es évek elején egy közeli tanyára költöztek. Az interjúalany 1971-ig itt élte le boldog gyermek- és fiatalkorát. (14:10) Nehezen élte meg, hogy a szülők különböző vallása miatt mindvégig voltak konfliktusok. Emiatt az interjúalanyban egyházellenesség alakult ki. (17:00) A család mindvégig egy kispolgári életet akart élni, ez nehézkes volt a szegénység miatt. (17:56) 8 éves volt az 1956-os forradalom alatt. Csak a rádióból értesültek az eseményekről, kevés emléke van. (20:54) Beszél a korabeli oktatási rendszerről. (23:46) Az interjúalany a tanyasi iskolában kezdte tanulmányait, majd 5. osztálytól Tatára járt. Mivel sokat kellett utaznia, gyakorlatilag nem volt úttörő sem, csak papíron. (24:52) Kevés szórakozási lehetőség volt, az interjúalany sokat csavargott és olvasott. 1960-ban vett a család TV-t. (26:50) A Tatai Gimnáziumba járt, kollégista volt. Beszél a '60-as évek kollégiumi körülményeiről. Ekkor ismerkedett meg későbbi férjével. (30:02) Az interjúalany és férje is a pedagógusi pályát választották. A debreceni egyetemi évek alatt házasodtak össze. (32:18) Egy Nógrád megyei általános iskolában kezdtek tanítani. (35:36) Végül sikerült Tatán állást kapniuk 1975-ben. Az interjúalany 30 évig tanított itt. (39:28)

0:00 családi háttér, kisparaszti családból származik, de édesapja eladta a földjét, és Szolnokon dolgozott 1:33 1943 októberében bevonult katonának Debrecenbe, majd tartalékos tiszti iskolába került 3:00 1944 júniusában nyugatra indultak, az első megállójuk Ausztriában volt, amerikai hadifogságba estek 5:52 teherautókon Csehországba viszik őket, ahol átadják őket az oroszoknak, de az orosz katonák szívesen fogadták őket 9:36 de onnan marhavagonokban elindítják őket Budapestre, majd Szolnokra, ahol a szüleit még látta 16:08 továbbindítják őket, majd egy romániai gyűjtőtáborba vitték a hadifoglyokat, onnan pedig a Szovjetunióba transzportálják őket, a romániai gyűjtőtábort maguk között csak haláltábornak nevezték, nem volt tábori vécé, nem kaptak ennivalót 19:28 őket Izsevszkbe vitték, ami az Urál nyugati oldalán volt, az udmurt autonóm régióban 21:43 ők, mivel tisztek voltak, nem dolgoztak eleinte, de maguk kérték, hogy mehessenek dolgozni, velük volt Imrédy János, Imrédy Béla fia is hadifogságban 23:42 az oroszok nem is láttak még almát, csodálkoztak rajta, nagyon szegény volt a térség; a hadifoglyok nagyon lefogytak, és a hasuk felpuffadt, a halálos beteg foglyok egy részét hazaküldték, hogy ne rontsa a statisztikát, nagyon kevesen tértek haza onnan 26:43 a békeszerződés megkötése után változtak a körülmények, pl. nem kellet őrrel bemenniük a városba 28:05 1949-ben jöttek haza, Imrédy Jánost nem engedték haza 29:42 a bátyja két héttel később ért haza, mint ő, nekiláttak az álláskeresésnek, Szolnokon az építőiparban helyezkedett el, majd később a vízügynél dolgozott, és onnan vonult nyugdíjba 31:23 be akarták léptetni a pártba, de nem lépett be, a Rákosi-korszak szörnyűségeit idézi fel 35:04 1956-ban a vízügynél is voltak megmozdulások, őket elvitték a forradalom leverése után 37:10 a Kádár-korszak enyhébb volt a Rákosi-rendszerhez képest, nem kellett félelemben élni, de a vallásosság például hátrányt jelentett

Az interjúalany beszél gyermekéveiről, oktatásáról (0:45), beszél családjának II. világháborút érintő emlékeiről (19:00), majd a ministrálásról és mezőgazdasági munkákról szól (07:48). Rátér a az egyetemi évekre és a KISZ-tagságra (15:41). Szól az 1956-os forradalomról (23:15), és elemzi a rendszerváltoztatás utáni munkakörülményeket, a munkaerőpiac átalakulását, a külföldi és magyar munkavégzési elképzelések közötti különbséget (25:45).