Az interjúalany beszél családjáról (0:18), apja második világháborús élményeiről (2:45), tanulmányairól (4:40), a „diák munkatáborról” (9:09), a szovjet katonák fogadtatásáról (10:37). Mesél arról, hogy meglincseltek egy katonát, miután megerőszakolt egy nőt (14:54), az angol bombázásokról (15:35), a háború utáni jegyrendszerről (17:22), az egyházi iskolákkal kapcsolatos emlékeiről (19:32), végül arról, hogyan kényszerítették arra, hogy belépjen a kommunisták ifjúsági szervezetébe (21:33).

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), tanulmányairól (1:22), a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, a földek kollektivizálásáról (5:28), második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (13:48), a korabeli szórakozási lehetőségekről (15:40), a jegyrendszerről, a kenyérért való hajnali sorban állásról (17:02), elmondja véleményét a Kádár-korszakról, kitér a tartós fogyasztási cikkek háztartásokban való megjelenésére (26:33).