Az interjúalany mesél az ötvenes évekkel, illetve az 1956-os eseményekkel kapcsolatos emlékeiről, és arról, hogy hogyan került összetűzésbe a rendszerrel egyetemistaként az 1970-es évek elején. Beszél a magyarországi lovasturizmus múltjáról és jelenéről, valamint a Magyarországon működő hagyományőrző csoportok tevékenységéről is. 0:16--származása, családja; 1:23--mi történt velük a II. világháborút követően, hogyan érinti a rokonait a kitelepítés; 2:28--emlékei az 1956-os forradalomról, hogyan hatott rá gyermekkorában a rendszer, milyen emlékei vannak a korabeli oktatásról; 7:40--figuránsi munkája sikertelen egyetemi felvételije után; 8:30--egyetemi évei, részvétele 1971-1972-ben a március 15-i tüntetéseken, ennek következményei; 9:24--hogyan került kapcsolatba a lovakkal, illetve a lovas turizmussal; 13:15--mi a véleménye a magyarországi lovas turizmusról, mik voltak ennek jellegzetességei a Kádár-korszakban; 21:0--milyen más lóval kapcsolatos, és attól független tevékenységeket folytatott; 24:14--mi a véleménye a Magyarországon működő hagyományőrzésről; 30:10--mit jelent az, hogy a magyar lovas nemzet, és miért visszás ennek a kifejezésnek a használata manapság; 34:17--mit lehetne tenni a hagyományőrzés javításáért

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, és a II. világháború hatásáról (0:08). Szól a háború utáni elhelyezkedésről (3:45), majd arról, miként került a városháza mérnöki irodájába (5:44). Visszatér a világháború gyöngyösi harcaira (6:54). Beszél a háború utáni újjáépítési programról (9:11), a fel nem robbant robbanóanyagok megsemmisítéséről (12:34), a halottak eltemetéséről és az orosz katonai emlékmű felállításáról (15:43). Beszél a Mártai Túraegylet megszervezéséről és a túrákról (17:50). Szól munkája jellegéről az újjáépítési feladatok elvégzése után, amikor például egy gyár építése révén hirtelen száz új lakást kellett elkészíteniük (20:45). Beszél Gyöngyös iparosításáról és urbanizációjáról (23:58), kitérve a Mérges utca épületeinek kisajátítására és a lakók emeletes házakba költöztetésére (26:26). Külön szól a gyöngyösi toronyház felépítéséről (28:50). Visszatér kassai fiatalkorához, kitérve a nyilas rémuralomra (34:08), valamint arra, hogyan vitték hadifogságba édesapját (37:00). Végül az 1956-os forradalmat érintő emlékeit eleveníti fel (37:46).

Az interjúalany először édesapjáról beszél, aki böszörményi középparaszti család egyetlen tanult tagja volt. Édesanyja bankban dolgozott, majd házassága után lemondott az állásáról. Nagyapja ismerte Jászai Marit, és felmerült egy időre, hogy színész legyen (0:24). Mesél gimnáziumi éveiről, jellemzi a nyilvános és magántanulók, valamint a lánytanulók helyzetét (4:00). Tanítóképzőt végzett, így 19 évesen már tanított. A Rákosi-rendszerben az iskolarendszer átalakításakor lett tanár, amikor annyira kellett a képzett pedagógus, hogy nem számított osztályidegensége (15:20). 1950-ben tanyasi iskolába került. Szól a munkavállalók, tanulók származás szerinti osztályozásáról (18:38). Részletesen beszél a tanyasi tanítók feladatairól (19:45). Szól arról, hogyan végezte el az egri főiskolát, és miként államvizsgázott 1956 októberében (25:32). 1956. október 23-án Budapesten tartózkodott, ahol este még böszörményi társaságával szórakoztak. Feleleveníti továbbá a Rákosi-rendszer szörnyűségeit (28:16). November 4-én hajnalban hallotta Nagy Imre rádióbeszédét (30:36). Nyugdíjba vonuláskor egy párttitkárral való konfliktusa miatt csak a minisztériumban tett panasza után kapta meg a szolgálati emlékérmet (32:04). Ezzel kapcsolatban elemzi a Kádár-korszak változását 1957 és 1982 között.