Az interjúalany 1942-ben született Budapesten. Beszél családjáról. A II. világháború után elvették a földjüket. Apja vasutas volt, a háború alatt is ebben a munkakörben dolgozott. Az interjúalany anyjával együtt Zalán bújkált a háború végéig, majd az oroszok elhurcolták őket Budaörsre. A háború alatt vagy annak következtében minden felnőtt férfi meghalt a családban. (02:52) Beszél iskolás élményeiről, hányatott gyermekkora miatt hat helyen végezte az általános iskolát. A Középiskolát a Kandó Kálmán Technikumban kezdte. (04:30) 1956-ban már látszódtak a forradalom előjelei. Beszél az egyetemi ifjúság és a munkások tüntetéseiről, a rádióostromról. Másnap reggelre már szinte mindenkinek fegyver volt a kezében. (05:46) Miután csendesedtek a harcok, 25-én, barátjával bemerészkedett a városba, látta a pusztításokat, a halottakat. Este látta a Sztálin-szobor szétverését. (10:16) Beszél a forradalmi kormány alakulásáról, a politikai eseményekről. Állandóan hallgatta a Szabad Európa Rádiót. (11:44) Beszél Maléter átállásáról és hőstetteiről. Amikor az emberek azt hitték, hogy kivonultak az oroszok, egymást ölelgetve örültek a győzelemnek. Felfedezték a szabadság ízét. (18:50) Beszél arról, hogyan szerzett 18 éves báttya fegyvert. Látta a fiatal kamaszokat, akik fegyvert fogtak. Elmondja, hogy a november 4-én támadó oroszok miként foglalták el Budapestet. Megemlíti, hogy az orosz katonák többsége nem volt tisztában azzal, hogy egy forradalmat ver le, nem is tudták, hogy Magyarországon vannak, a Suezi-csatornát keresték. Elmondja, hogyan lőttek rá és bátyára az oroszok. (24:02) 1957. január 8-án indult újra a tanítás, addigra már két osztálytársa disszidált, ahogy másik 180.000 magyar is. (26:30) Halottak napján sokan nem mertek kimenni a temetőbe, de az ablakokban mindenhol égtek a gyertyák a forradalom hősihalottjaiért. Beszél a szétlőtt Budapest újjáépítéséről. (27:40) A forradalom alatt szórólapokból, újságokból, rádióból lehetett tájékozódni az eseményekről. (29:46) Beszél arról, hány embernek kellett külföldre menekülnie Magyarországról, a Melbourne-i Olimpián milyen nehéz helyzetbe kerültek a sportolók. (30:34) Elmondja, hogy mi lett a forradalom vezetőinak sorsa, hogyan tért vissza Kádár János. A pufajkásokat és KISZ-eseket nagyon utálták. (33:20) A forradalom alatt a harcok ellenére nem volt éhezés, mivel a vidékről a földművesek felküldték az élelmet. (35:18) A forradalom leverése után az iskolában a tanár bátorítására tiltakozásként minden nap reggel és délután elénekelték a Himnuszt. A következő tanévben az osztályfőnököt kirúgták, segédmunkásként kellett dolgoznia. (39:04)

00:27-00:23 - személyes adatok, gyermekkor, 01:26-01:56 - apa elvitele, 01:57-02:31 - háborús emlékek, 02:32-03:43 - bombázás, 03:44-04:44 - kisebbségek, 04:45-07:39 - élelmiszer ellátás, életkörülmények, 07:40-10:24 - oktatás, 10:25-16:22 - háború utáni évek, apa visszatérése, 16:23-21:10 iskola, oktatás, 21:14-23:10 családi állapot, ruházat, 23:11-23:43 - TSZ, földhelyzet, 23:44-25:38 - háztartás, kultúra, 25:39-28:04 - földművelés, munka, mindennapok, 28:05-29:09 - beszolgáltatás, 29:10-35:57 - oroszok hatása, 35:58 - 36:47 - vallás, 36:48-44:37 - ünnepek, forradalom következményei, szórakozás, 44:38-46:46 - agitátorok

Az interjúalany beszél a háború alatti élelmiszercsempészetről (0:22), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (8:24), a soproni bombázásokról (11:19), a szovjet megszállásról, és arról, hogy a szovjet katonák hungaristának nézték a bátyját (16:04). Mesél a ’40-es évek elején bevezetett jegyrendszerről (18:35), tanulmányairól (20:37), a kórházak és a szerzetesrendek államosításáról (24:16), a katonaságról (29:12), a németek kitelepítéséről (31:59), arról, hogy a családból kitelepítettekkel milyen volt a kapcsolat (35:39), a nyugati rokonokkal való 1963-as találkozásról (37:13).